Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Szalontai Cs.: Beszámoló az M5 autópálya nyomvonalának előzetes feltárásáról

ri feladatok ellátása miatt választhatta a Szegedhez legközelebb eső kiskundorozsmai szakaszt, ahol Tóth Katalinnal dolgozott együtt. Végül a legdélebbi nyomvonalszakaszért a kiskundorozsmai szakasz déli és a röszkei területekért Bozsik Katalin és Kürti Béla volt a felelős. Minden ásatásvezető elsődleges feladata és egyben felelősége is az volt, hogy a saját területén a lehető legteljesebben elvégezze a feltárást, és ezzel biztosítsa a szerződésünkben foglalt 1999. évi területátadást. Mivel ez csak kitartó és szervezett munkával látszott elérhetőnek, ezért mindenki számára minden, a cél eléréséhez szükséges feltétel egyformán biztosított volt. Az autópálya-ásatások információs robbanása alapvetően változtatja meg a feldolgozás módszereit is. A múzeumi gyűjtőmunka elsődleges feladata a régészeti leletek megőrzése, azok konzerválása és megfelelő szintű nyilvántartása. E feladatok elvégzése nélkül gyakorlatilag nincs értelme ásatást vezetni. Ha ugyanis csak a leletek kimentéséért dolgozunk, de nem biztosítjuk a lehetőséget a belőlük szerezhető szakmai adatok megszerzésére, vagyis restaurálás, konzerválás és leltározás nélkül akár évtizedekre is sötét pincékbe rejtjük el a leleteket, akkor nincs értelme a munkánknak. Ebből kiindulva a feltárások megkezdése előtt a résztvevő régészek egytől egyig egyetértettek abban, hogy elsősorban a rendelkezésünkre álló rövid idő, másrészt a várhatóan hatalmas információ- és leletmennyiség miatt feltétlenül szükséges a legrészletesebb szakmai kérdések egymás közti egyeztetése, illetve ezek mindnyájunk számára kötelező betartása. A rendszeres szakmai egyeztetések kitértek minden fontos probléma, módszertani kérdés tisztázására, és igyekeztünk olyan feltárási rendszert kidolgozni, amely a 10 különböző régész számára egyaránt elfogadható és hasznosítható. A nagy adatmennyiség kezelése és feldolgozhatósága mellett rendkívül fontos volt a hatékony munkavégzés, és a feltárásokat követő feldolgozások szempontjából is. Az alábbiakban röviden beszámolok arról, hogy a feltárások előtt elgondolt részletek hogyan, miként valósultak meg a valóságban. Az egyik alapkérdés a feltárás módszertanának egységesítése volt. Erre azért volt szükség, mert a lelőhelyek elosztása nem korszak szerint történt, azaz a feltárások befejeztével egymás között kell majd cseréigemi a lelőhelyeket a feldolgozás miatt. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy mindenki egységes nevezéktan alapján dolgozzon, és lehetőség szerint azonos ásatási és dokumentálási módszerekkel. A részletek kidolgozását előterjesztés nyomán közösen végeztük el, majd azt rögzítettük írásban, ahogyan az adatlapokat is. Sajnos hiába az előzetes egyeztetés, a feltárásokon nemcsak az adatlapok különböztek egymástól, de az ásatási módszerek is. Ezért az egyes ásatásokon eltérően értelmeztük pl. a cölöplyukakat, nem egyformán