Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Merk Zs.: Egy szegedi polgár, Lábdy Antal naplója ürügyén

MERK ZSUZSA Egy szegedi polgár, Lábdy Antal naplója ürügyén Véletlenek - vagy törvényszerűségek? - adta furcsa egymásra találása mindaz, amiről ma beszélek. A tudományos konferenciák elvárják az előadótól, hogy megjelölt témáját alaposan körüljárja, a vonatkozó szakirodalmat párhuzamként a maga teljességében megadja. Amiről most beszélek megköszönve, hogy elfogadták előadásomat -, semmilyen szempontból sem felel meg egy konferencia előadásától elvárt szempontoknak. Mondandóm egy kisvárosi tapasztalat alapján a muzeológia, a muzeális értékek felfedezésének és megőrzésének egy lehetőségéről szól, s arról, hogy emberi kapcsolatok miként szolgálhatják a múzeum munkáját. A bajai Szent László Gimnázium két tanára a középiskolai történelemtanítás által az elsőéveseknek előírt „Bevezetés a történettudományba, segédtudományok és források" fejezet keretében gyűjtőmunkát ad fel házi feladatként a gyerekeknek. Szüleik, nagyszüleik segítségével kutassák ki, honnan jöttek, kik voltak, milyen foglalkozást űztek felmenőik. Ha van, hozzák el az iskolába a fényképeket, egyéb dokumentumokat, tárgyakat. A tanárok célja az, hogy felkeltsék az érdeklődést a személyes történelem iránt, mely aztán a történelemtanítás során azt eredményezheti, hogy a történelem ne csak „bevágandó tananyag legyen". A tanulók eltérő módon viseltetnek eme feladat iránt, és ez természetes is. Beszélni kell a szülővel, megkeresni a nagyszülőt vagy dédszülőt, plusz munka, hiszen egyszerűbb a tankönyv szövegének megtanulása. Visszajelzésekből, évek múlva elmondják a diákok, hogy mennyire nehezükre esett ez a „házi feladat", de még a történelem iránt igencsak közömbös tanulók számára is kiderül, a tanári „kényszer" nélkül sohasem figyeltek volna oda saját családjukra, s az érettségi találkozók alkalmával a néhai tanulók hálásak. A személytelennek tűnő történelem ugyanis személyessé válhat, azzá tehető. Az iskola két tanára - Török Erzsébet és Kelemen Márton - öt éve adja fel házi feladatul a családkutatást. Az eredmény a személyes történelem vagyis évszámok halmazából élővé válhat a tananyag -, emellett az, hogy a múzeum felé is közvetítve a gyerekek által összegyűjtött adatokat, tudomást szerzünk egyes családok által megőrzött muzeális értékekről. Fényképekről, melyek holt anyagok a 14 éves gyerek számára, de holtak a muzeológia számára is, ha nem tudjuk adatokkal élővé tenni. A gyereket, szülőket, nagyszülőket rákényszeríti a feladat, hogy emlékezzenek, elmondják - ha tudják -, kik és mi látható a fényképen. (Valljuk be, mi magunk is, megörökölve egy családi fényképalbumot, milyen keveset is tudunk a képekről, a