Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Tóth F.: Az apátfalviak hite

mire az engedélyt késő este megkapták. A nagylaki határátkelő megnyitásának évében, 1968. szeptember 6-án Mária-Radnára Sóki G. József egyházközségi elnök vezetésével 25 személy ment el autóbusszal. „A makói Szent István napi búcsúba - idézi föl Langó Mátyásné - gyalog mentünk. Ötvenen-hatvanan jöttünk össze. Az énekes emberek szervezték és vezették. Ezek jártak az olvasóba [Rózsafüzér Társaságba], ezek az énekes emberek olvasták föl az imát. Elöl a kereszt, utána két kislobogó, két nagylobogó. A kislobogót az asszonyok, a nagylobogót az emberek vitték. Hátul volt a kocsi, erre tettük föl az ennivalót. A parasztkocsira senki nem ült föl, csak aki hajtotta. Útközben nem álltunk meg, végig imádkoztunk és énekeltünk. Makón mise volt, aztán a jó melegben [augusztus 20.] vissza." Az 1930-as évek végétől a gyöngyösbokrétásokat a falubeliek fölkísérték a budapesti Szent István ünnepségre. A szegedi Havi Boldogasszony napi búcsúra augusztus 4-én, a reggeli mise után indultak. Szegeden a templom körül egész éjjel imádkoztak és énekeltek. A nagymise után indultak vissza. A kiszombori iskolánál aludtak, harmadnapra érkeztek meg. Amikor a faluhoz közeledtek, megszólaltak a harangok. Az itthoniak a Templom utcai nagykeresztig elébük mentek, és együtt jöttek be a templomba. Mivel a Langó kápolnát szintén Havi Boldogasszony tiszteletére szentelték föl, ennek a búcsúja a szegedivel egybeesett. Ezt tanyai búcsúnak nevezték, mivel döntően a tanyai lakosság vett rajta részt. Augusztus 5-én kerülő úton, a Kardos Noé keresztet útba ejtve indultak, közben folyamatosan csatlakoztak hozzájuk a tanyaiak. A kápolna mögötti sátorban este tanyai bálát is tartottak. 1999-ben jubileumi elő búcsút tartottak, ezen mintegy ötszázan vettek részt. A szentmisét terménymegáldás követte, az egyházközség gulyáslevessel vendégelte meg a résztvevőket. Rendszeresen jártak - szintén gyalog - a szomszédos falvak búcsúira. Május 3-án Királyhegyesre, a Szentkereszt feltalálása napi búcsúba, amelyet tréfásan salátásbúcsúnak is mondtak; Nagyboldogasszony (augusztus 15.) ünnepén Kiszomborra; Mária nevenapja alkalmából, szeptember 12-én a kövegyi, a kuvityi búcsúba; Szentkereszt felmagasztalása (szeptember 14.) ünnepén Bökénybe; Gellért (szeptember 24.) napján 1940-től a magyarcsanádi búcsúba. Mátraverebélyi zarándoklaton Nagyboldogasszony tiszteletére 1971. augusztus 15-én 96, 1972-ben 150 személy vett részt. A máriagyűdi zarándoklatra 1974. augusztus 18-20-án száz hívő ment el. A templomi Szent Mihály búcsú ma is lázba hozza a község lakóit. Erre hetekkel korábban készülnek. Meszelnek, takarítanak, sütnek, főznek. Ma már szakrális jellege elhalványult. 1967. február 9-én Tóth Pál az apátfalvi búcsúról a Népszabadságban azt írta: „Manapság nem sok istenes dolog