Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
NÉPRAJZ - Tóth F.: Az apátfalviak hite
történik a búcsúkon, az inkább eszem-iszommal és rokonlátogatással telik el." A népi vallásos imádságok máig élnek. Eredetük a középkorba nyúlik vissza, egészen az Ómagyar Mária siralom forrásvidékére. Ezeknek van egy záradéka: aki azt az imádságot elmondja, hét napi búcsút nyer, a pokol tüzétől megmenekül. Apátfalván legtöbb népi imádságot Polner Zoltán gyűjtött. Egy ilyen általa lejegyzett esti imádság: Paradicsomba csendítenek, Az angyalok ott levének. Angyal őriz engemet, Neked adom lelkemet, Fekete földnek testemet. Kakas megszólal, Máriát kiáltja. Kelj föl, Mária, kelj föl, Megfogták Krisztus Urunkat. Keresztoszlophoz kötözték, Keresztfára szögezték. Ahány csepp vér elcsurdult, Az angyalok fölszedték, Krisztus Urunk elébe vitték. Krisztus urunk szószóláván mondja, Aki este-réggel elmondja Mégidvezül. (Adatközlő: Tódor Jánosné) Erdélyi Zsuzsanna jegyezte le a Sírva ríva imádkozik változatát: Én lefekszek én ágyamba, Mint Úrjézus koporsóba, Istennek adom lelkemet, Fekete földnek testemet, Menny el gonosz sátán ne kísérts engemet, Van énnékem fej az az én Istenem Ma holnap halálom órája történik, Alom birja testemet Ő pedig a lelkemet. Egy piros szép hajnal mikor felkelek, Felnézek a magos mennyországra Ott látok egy száz koronát, Kívül aranyos, belül irgalmas Amellett ül Szűz Anyánk, Máriánk,
