Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Kőcsönmunka-hagyományok Tápén

család, idejében jelezte szándékát a tágabb értelemben vett családban azokkal, akikről tudták, hogy amazok is hasonló munkára készülnek. így nem érte készületlenül egyik családot sem a munka megkezdése, és mindaddig való folytatása, amíg a családénál több erőre volt szükség. Ebbe a szokásba nőttek bele a fiatalok. A kosztolást mindenki a saját családjában ejtette meg. A gazda azonban helyt állt a reggeli egy-egy kiskupica pálinka adással, semmi több. Ha napközben megszomjaztak, ott volt a hűvösben egy köcsög tiszai, később ártézikút víz, amiből ihattak. Ott, ahol ásottkút is volt, annak vizét itták. Legtöbb helyen a mester sem fogadta el a gazdáéknál kosztolást, mert az is csökkentette a bérét. Hazajárt, de csak ebédre. Volt, aki a reggeli munkába indulást megelőzően reggelizett, és amikor a házhoz ért, máris falazott (régebben csömpölyegezett). Déli tizenkettőkor viszont hazament, és egy óra múlva (nagy hőségben délután háromkor) már újra dolgoztak. Amíg a csömpölyegfal építésekor szinte végig kellett a sok kéz, addig a vályogfalazáskor csak akkor kellettek többen, amikor már állásról dolgozott a mester. Új fundamentum órásakor is kellett a segítség, noha ezt a munkát legtöbb helyen a család tagjai végezték el. Ám ott, ahol e munkában is akadt segítség, azt visszasegítették. Az 1930-as években már volt Tápén is képesített kőműves (Terhes Boldizsár, Ördögh Sándor, Bodai Péter) és ács (Retek Mihály), akik részben alkalmazták a hagyományos egyezséget az építtetővel: munkájuk egy részének fejében a földjük lovas-kocsis munkáját végeztették el. Hasonlóképpen megmaradt a szokás a kölcsönmunkában is. Jómagam 1968-ban építettem házat. Legény koromban én is mentem munka után (a Pick Szalámigyárban dolgoztam) a rokonokhoz, a keresztapámékhoz, és természetesen a legénycimboráim családjához, vagy akár a ház bontásában, akár a vályog lovaskocsin való befuvarozásban, és természetesen a fal rakáshoz szükséges sárgafőd fuvarozásban segítsek. Ha szükséges volt, pár napos szabadságot is ki kellett venni az építkezésnél való segítséghez, mert azidőben már sokan kiöregedtek a család tagjai közül. Az meg már csak természetes volt, hogy amennyi szabadságos napot én ott töltöttem (bárkinél), azokat mind visszakaptam: mindenféle kérés nélkül! Sok helyen vettem részt csömpölyegház bontásánál. Még akkor is, ha nem hívtak. De a munkából soha senkit sem küldtek haza, még akkor sem, ha nemegyszer sokan voltunk. Amikor én megvettem a jelenlegi házam portáját, igazán nem is gondoltam át, hogyan is lesz. Édesanyám viszont nagyon is számon tartotta, hogy kiknél voltam, és milyen munkákban segítettem. És ő hol ennek, hol annak mondotta: „Józsiék építenek nemsokára." Ezt követően hol ez, hol az állított meg az utcán, vagy eljöttek hozzánk (akkor még az édesanyáméknál