Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Kőcsönmunka-hagyományok Tápén

JPJ. LELE JÓZSEF „Kőcsönmunka"-hagyományok Tápén Faluhelyen és tanyán ma sem ismeretlen az egymáson való segítés. Kifejeződik ez az élet minden területén. A hajdani gyermekek szinte beleszülettek ebbe az egymást segítő hagyományba. Amikor a szülők a „városon" (Szegeden) voltak, a fiúgyermekek elmentek egymás házához, tanyájába, és együtt takarították ki az istállót, az ólakat, és tették rendbe az udvart. Ebben a közös munkában már az öt-hat évesek is részt vettek. Amikor egyiküknél végeztek, siettek a másikukhoz. Ha a reggeli idő valamelyiküknél érte őket, kanyarítottak egy-egy szelet kenyeret, egy-egy darab szalonnát, és ettek, amire ásottkút vizet ittak, s máris dolgoztak tovább. A szülők - lévén, gyermekkorukban ők is hasonlóképpen közösen (is) dolgoztak - ezt természetesnek vették, de sohasem felejtették el megdicsérni a fiatalokat. Emlékszem, milyen nagy összefogás volt, amikor az őszi betakarítás előtti hetekben a padlásokat takarítottuk, majd miután zúzott üveggel az egérlyukakat teleszórtuk, sárral is betapasztottuk. Amíg a gyerökök (a fiúk megnevezése volt) ezt végezték, a lányok ugyanazt a padlásteret hófehérre lemeszelték, hogy tiszta padlás fogadja a kenyérgabonát. Legények, lányok errefelé se fosztóba, se fonóba nem jártak. Ok a nékik való munkákban ház tapasztás és meszelés, majd kukoricaszedés, legényeknél lóhere kaszálás, az őszi betakarmányozás - segítettek egymásnak kölcsönmunkákkal. Hasonlóképpen volt ez a házasembereknél, és itt az életkor nemigen számított. „Ott spóroltunk, ahun csak löhetött, és hát ez a kőcsönmunka a legjobban mögfelölt arra, hogy fölöslegösen né aggyunk ki az amúgy is kevés pénzünkből" - mondta egy idős tápai ember. A kölcsönmunka személyek és családok között volt szokásban. Megejtették a gazdálkodásban, de legfőképpen a házbontás, illetve új ház építése idején. A gazdálkodásban sok alkalom nyílott a kölcsönös oda-vissza segítésre, amely minden családnak hasznos volt. Akik ilyenben részt vettek, nem kis pénzösszeget takarítottak meg. A tápaiak jogtudatáról és a kölcsönmunkákról Börcsök Vince ír (Tápé története és néprajza. Szerk. Juhász Antal és Ilia Mihály. Tápé, 1971. 243-256.). Keveset szól az építkezéseknél szokásos különmunkákról. Juhász Antal is ír a témáról az idézett Tápé kötetben (ugyanott 443-502.), majd az építkezéseknél szokásos kölcsönmunkákról. (J. A.: Az építés munkaszervezete a szegedi tájon. In: Ünnepi kötet Szabó László tiszteletére. Szerk.: Újvári Zoltán. Debrecen, 1999. 251-266.).