Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Mód L.: Ártéri gazdálkodás a Kis-Tisza-szigeten

bejegyzései gyakran a csonkolásra, darabolásra alkalmas fűzfák számát, valamint a kitermelt faanyag mennyiségét és minőségét is feltüntetik. 1856 decemberében a város a fák árverezéséből 106 forint bevételre tett szert. A pénzösszeg a következőképp oszlott meg a vevők között: Lakos Ferenc llpft 40 Kr, Szegi Menyhért llpft 40 Kr, Mezei János 14 pft 10 Kr, Schüler Lajos 22pft, Mészáros Antal 16 pft 40 Kr, Gombos József 20 pft, Szabó Sándor 9 pft. Az 1865. november 29-i jelentés szerint a Tisza- szigetben 778 darab gallyazásra alkalmas fűzfa nőtt.

8 A város csőszöket is kénytelen volt alkalmazni, mivel a kitermelt fát gyakran megdézsmálták.

9 A faanyag mellett a szigetben növő fű is jelentős értéket képviselt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a jónéhányszor alkalmazott gyakorlat, mely szerint a Kis-Tisza-szigetet a többi ártéri területtel ellentétben nem osztották ki a lakosság között, hanem a szénát város vagy a jószágtartó gazdaságok bikái számára hagyták téli táplálékul.

10 A szigetet az Alsó- és Felsőréthez hasonlóan egy küldöttség vagy a Pusztabíró vizsgálta meg, majd jelentést tett a tanácsnak arról, hogy milyen minőségű és mennyiségű termésre lehet számítani, illetve az adott területet kaszálóként vagy legelőként célszerű-e hasznosítani. A város a szigetben termett füvet rendszerint a szentesiekkel kaszáltatta, akik a széna felét kapták munkájuk fejében, míg a másik részt a vállalkozóknak a város kertjébe kellett hordaniuk. A Tisza szabályozása után a folyó hullámterébe eső területeket, amelyeket a források egységesen külső ártérnek neveznek, a város 1865-ben osztotta ki a vagyonosabb szentesiek között. A Kis-Tisza-szigeten ártéri illetményt nyert birtokosok névsora sajnos nem maradt fenn, de 1876-ban készült egy öszszeírás, mely szerint a szigetben 154 birtokos volt, akik összesen 36 kat. holdnyi területet birtokoltak. Az 1866-ban és az 1884-ben készült kataszteri felmérések is azt tanúsítják, hogy a Kis-Tisza-szigetet a kaszálórétként 8 CsML SzF. V.B.145.a.ll. Tjgyk. 1856. nov. 29. 1119. 9 " Nagy József Tanátsnok Úr és a V gazda jelentik, hogy a Tisza szigetbe Kazalokba öszve rakott rözsék közül egészben tsak 2 kazal van, a többi vagy felig vagy egésszen a fenekéig el van hordva,- melly rözsik eránt megkérdezett Ök József Vízi Molnár azt mondta: hogy a' Csőszök a Szigetet egyszer sem kerülték, a rőzsét az hordta, aki akarta a pusztabíró továbbá azt állítja: hogy ő látta midőn Molnár Tamás a rőzsét hajon hozta haza felé, de pusztították azt, a város kaszássai is. Jelentő Küldöttség odautasitatik hogy az elhordott rözsének árát, vagyis a kárnak mennyiségét ki mutassa-további rendelésig a fűzfa Csőszök bérének kifizetése fel függesztetvén. " 10 "A város közös rétje mimódon leendő elosztása tanátskozás alá vétetvén úgy a Tiszaszigetjén való fű levágattása. A Rétek felöl az Uradalmi Tisztségnél jelentés tétetvén a' Bikák számára való fűnek levágattására az egész Községet kihíresztelés által, olly módon felszollitani, hogy még a' a Bikák számára szolgáló rétek fel nem takaritattnak, addig a több réteknek osztása nem kezdődik. " CsML SzF. V.B.102.a.6. Tjgyk. 1830. szept. 21. 348.