Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Bárkányi I.: A Móra Ferenc Múzeum játékgyűjteménye

ni. Kovács János leírásában (Szeged és népe, 1901. 429.) a játéktárgy neve forgattyú. A következő évben Czógler Kálmán, a természettudományi gyűjtemény munkatársának adományaként egy játék hajó került Balatonberényből a múzeumba (4603). Ugyancsak Czógler adománya volt az egyetlen tárgy, amelyet 1925-ben a néprajzi gyűjteménybe beleltároztak, Banner János kézírásával: egy szalmából font gyűrű Vilmaszállásról, amely a bejegyzés szerint „kis parasztlány munkája" (4606). Valószínűleg a két világháború közötti időszak gyűjtéseinek terméseként vették leltárba 1952-ben az ismeretlen származási helyű játékfűrészt (52.867.1), játékkalapácsot (52.868.1.) és két fából faragott lovacskát (52.855.1-2,). A háború után játékszerek jóval kevesebb számban kerültek a gyűjteménybe. 1954 júliusában gyűjtötte Bálint Sándor Harkakötönyben az 54.17.1.1-2. leltári számú légpálcát, Csomor József 15 éves disznópásztortól. Az elnevezés a készítőtől származik, maga a játékszer két részből áll: egyik 53 cm hosszú, végén pirosra festett, madzaggal ellátott keményfa bot, amelyre a készítő neve pirossal van felfestve, a másik 62 cm hosszú, dárdaszerűre faragott, pirosra festett végű, keményfa falca, végében drótszeggel. A játék leírása a következő, Nagy Dezső leltározó szavait idézve: „Az ostorszerű pálca zsinegét a tollával lefele tartott másik pálca alsó bevágásához kell illeszteni. Lendítés után a pálca 20-25 m magasra is lendül és a szöggel ér le." Nagy Dezső 1953-ban gyűjtött Kiskundorozsmán Deák Andrásné 70 éves asszonytól gyermekjátéknak minősített tárgyakat. Az idős asszony valószínűleg a gyűjtő kérésére készítette a dióhéjból kialakított, selyempapírral bevont két kis kosárkát. Az egyikbe művirágot tett, ezt karácsonyfadíszként jelölte meg (53.301.1.), a másikba kalácsgalambot, alatta borsó nagyságú tojással, ez gyermekjátéknak készült (53.301.2.). Sajnos, a két diókosárka már az 1960-as évek elején is hiányzott a gyűjteményből. Ugyancsak Nagy Dezső gyűjtötte Barabás István szegedi kefés mestertől az 1920-ban, valószínűleg a mester gyermekkorában készített, 3 drót ágból csavart, bádognyelű, 46 cm hosszú gyermekporolót (53.293.1.). Teljesen adatolatlanul került ebben az évben nyilvántartásba egy négyszögletes, puhafa keretbe illesztett dróthálóból készült játékrosta (53.203.1.), egy félbehagyott, keményfából faragott, közelebbről meg nem határozott játékszer, amely feltehetően forgattyúnak készült (53.204.1.), valamint egy játékcsapda (53.205.1.), amelynek nem sokkal a nyilvántartásba vétel után nyoma veszett. Ebben az évben több olyan játékszer, vagy annak vélt tárgy is nyilvántartásba került, amely a gyűjteményben kapott helyet, de a korábbi leltározók nem tulajdonítottak nekik nagy fontosságot: azaz nem kaptak azonosító számot. Ilyen a puhafa, karcolt virággal díszített hordócska (53.181.1.), a bodzafából faragott játékvályú (53.183.1.), a szög-fogakkal ellátott játékgereblye (53.186.12.), a puhafából készített, 19 cm hosszú,