Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Bárkányi I.: A Móra Ferenc Múzeum játékgyűjteménye

keskeny játékpalló (53.188.1.) és a szintén puhafából készült, klasszikus parittya (53.189.1.), amely már az első gyűjteményi revíziónál is hiányzott. Az 1950-es évek elszórt gyűjtései után hosszabb szünet következett, s csak az 1970-es évek elején került három, gyermekeknek készült persely a néprajzi tárba (74.21.23-25.) Mindhárom persely malacformájú, az egyik zöld mázas, a másik kettő csíkos: fehér-zöld, illetve okker-barna színű. Felföldi László, makói néprajzos muzeológus munkája révén gyarapodott a gyűjtemény 1978-ban egy kukoricaszár tehénkével és két borjúval (80.2.1-3.), amelyeket a kisteleki iskolában dolgozó asszonyok készítettek a honismereti diáktábor ifjú kutatói számára. A gyermekjátékokat kutató csoport, illetve vezetőjük a munka folyamán több fényképfelvételt is készített. A szárjátékokat egy lovon ülő huszárt formázó, puhafából faragott, festett, vásári síp követte (80.37.4.), majd újabb, mázatlan, félgömb formájú persely (86.56.1.). Sárközi István történész adományaként került FelsőPusztaszerről egy akácfából faragott, vastag drót éllel ellátott fakorcsolya (86.1.8.) a gyűjteménybe, amely eszköz a tanyai gyermekek kedvelt és általánosan készített téli játékeszköze volt. Ifjú Lele József közreműködésével 1986-ban és 1987-ben Donath Mihály hódmezővásárhelyi fazekas négy okarinát ajándékozott a múzeumnak (86.57.1-2. és 87.1.1-2.), amelyek mívességük ellenére szintén gyermekek számára készültek. Az 1987-ben megrendezésre kerülő játék kiállítás előkészületeként több olyan játéktárgy is készült, melyeket a hagyományos módon, gyermekkori élmények alapján rekonstruáltak adatközlőink. Csólyospáloson két gusztonnyal hajtható fakutyát (87.7.1.1-3.) és gyufás skatulyából, rézcsövecskéből harckocsit (87.7.2.) készített Fodor Ferenc. Mindszentről két fababát (88.14.1.1-2.), Tápéról gyékénybabát (88.15.1.) gyűjtöttünk ilyen módon. A készítők Ambrus Gáspárné, illetve Ilia Istvánné voltak. Az 1980-as évek végétől több, szegedi polgári-parasztpolgári játékszer is került a gyűjteménybe, a két világháború közötti időszakot reprezentálva. így egy magyar ruhás rongybaba (87.27.1.), vasszánkó (87.26.40.), porcelán edénykék (87.24.1.-87.24.6.1-5.), kaucsukfejü rongybaba (89.8.1.) és két kaucsuktestű baba (89.8.2-3.), egy szegedi építész, Rantal János adományaként pedig játék szövőszék (90.8.1.). Az 1960-as évek közkedvelt, már gyári készítésű játékszerei már gyéren képviseltetik magukat a gyűjteményben. 1997-ben több száz tárgyat vásároltunk egy alsóvárosi hagyatékból, amelyek között játékok is szerepeltek: műszőrme kutya (98.8.79.), autós kártya (98.8.80.), sakk készlet (98.8.81.) és barkács készlet (98.8.82.). A tárgyak módos, egykori paprikatermesztő család háztartásából származnak, amelyben az 1960-as években három generáció élt együtt. Az elmúlt évtized vásári, kézműves játékait a zentai vásárban gyűjtött ostor (95.134.1.) és Fehér József óbecsei asztalos munkái képviselik. Az évszázados formákat életben