Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
RÉGÉSZET - Szalontai Cs.: Beszámoló az M5 autópálya nyomvonalának előzetes feltárásáról
is. Hogy a régésznek szervezni, irányítani, ellenőrizni és dokumentálni kell feltárást, nem pedig mindent saját kezűleg végezni. S ha már eddig eljutottunk, akkor elfogadja-e mindenki, hogy igenis lehetséges olyan létszámot kialakítani, amely képes követni a gépek teljesítményét, amely megfelelő tempót biztosít, de úgy, hogy még az ásatásvezetők is képesek teljes figyelemmel átlátni az elvégzett munkát? Sikerül-e belátnunk azt, hogy a markoló hasznos eszköz, nem pedig a leletek rombolásának egyik jelképe? Sikerül-e belátni azt, hogy szántott terület esetén nem jár adatvesztéssel, ha nem spakni-nyomonként haladunk a szántott felszíntől, hanem a markolóra bízzuk azt, hogy a szántás által bolygatott részt - amelyben semmilyen hasznos megfigyelést nem lehet tenni - leszedje, és az altalajban kirajzolódó objektumokat tárjuk fel? További kérdés volt az is, hogy elfogadható-e az a hozzáállás, amely egy-egy korszak javára pusztulásra ítéli más korszak emlékeit, azaz bármilyen indokkal az egyik korszak leleteit nagy gonddal megmenti, a másikat pedig a teljesítmény miatt veszni hagyja? Éppen ezért kötelező alapelvnek tartottuk, hogy az egyes lelőhelyek közül egyetlen egynek a feltárása sem maradhat ki, csak azért, mert vagy kicsi a felszíni leletek száma, vagy pedig a korszaka nem annyira fontos. Látható tehát, hogy az autópálya-régészet elsődleges feladata, hogy a régészet szakmát a kor viszonyaihoz igazítsa. Be kellett látnunk, hogy egyetlen beruházást sem lehet évekkel, évtizedekkel elhalasztani csak azért, mert a régészet szakmai érvei azt igényelnék, hogy ne néhány hónap, hanem évek, évtizedek alatt tárjunk fel egy-egy települést, vagy temetőt. Úgy vélem ezt az alkalmazkodást több-kevesebb sikerrel végezte el a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, és úgy sikerült végrehajtania a feltárásokat, hogy nemcsak az idő és a feladat nagyságával sikerült megbirkóznia, de a leletek maximális védelme mellett számos olyan szakmai sikert is elért a munkájával, amely példaértékűvé vált a hazai régészetben. A feltárások egyik legfontosabb szakmai tanulsága a terepbejárások során szerzett adatok ellenőrzésének lehetősége volt. Ráadásul a nagy számok miatt nemcsak egyedi tapasztalatokat szerezhettünk, hanem törvényszerűségeket is meg lehet állapítani. E tapasztalatok közül néhány alapvetőt mutatunk be az alábbiakban. Rendkívül fontos a topográfiai, természetföldrajzi adatok felhasználása akkor, ha az adott szakaszon nem találtunk régészeti leletet. Ezt igazolja a csengele-bogárzói lelőhely, amelynél a középkori templom egy nagy meder * Történt próbálkozás arra is, hogy, spaknival tárják fel a települést a felszíntől kezdve, azonban a szétszántott településen ezerszámra előkerült, egyenként beszintezett és csomagolt leleteiből egyetlen megállapításra futotta csak: az egykori települést a szántás összeroncsolta.