Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Szalontai Cs.: Beszámoló az M5 autópálya nyomvonalának előzetes feltárásáról

partján helyezkedik el, azaz teljes joggal számíthattunk arra, hogy nemcsak a templom korszakából, hanem más korábbi időszakból is számíthatunk itt lelőhely meglétére. A másik alapvető tanulság, hogy ha egy lelőhely nem a nyomvonalban, hanem attól 30-50 méteres távolságban fekszik, az esetek nagy többségében biztosan benyúlt a nyomvonal területére is, azaz ezt is fel kellett tárni. A feltárt lelőhelyek nagysága az esetek nagy többségében lényegesen nagyobb, mint azt a felszíni leletek alapján vártuk, és emiatt egy-egy terület feltárása a tervezettnél sokkal több időt vett igénybe. Számos esetben olyan helyen is találtunk települést, ahol a terepbejárás során nem utalt rá felszíni lelet. Pl. a Kiskundorozsma határában feltárt 5,5 hektáros, több mint 1100 méter hosszan feltárt szarmata kori település felszíni nyomai két, egymástól 300 száz méterre lévő lelőhelyet feltételeztek. A feltárás azonban egyértelműen igazolta, hogy a két lelőhely egy falu két maradványa, csak a szántás miatt nem mindenhol lehetett leleteket találni. Ugyanerre számíthatunk Kistelek határában is, ahol két egymástól kb. 200 méterre lévő szarmata kori településrészletet tárt fel a múzeum, azonban a kettő közti terület érintetlen maradt, azaz a feltárása még várat magára. Arra is akadt példa, hogy a felszíni leletek nem ott sűrűsödtek, ahol a falu szerkezete is a legsűrűbb volt, hanem éppen az erózió és a mezőgazdasági művelés következtében egy eredetileg mélyebb fekvésű, de mára kiegyenlítődött felszínű területen. Azaz a felszíni leletek és az alatta lévő falurészlet „elcsúszott" egymástól. A lelőhelyek növekedése nem egyforma reakciókat váltott ki az ásató régészekből. Voltak csoportok, amelyek szigorúan megálltak a feltárásra kijelölt, azaz a szerződött terület határánál, sokszor úgy is, hogy a határon fekvő objektum egyik fele feltáratlan maradt. E felfogás alapja a szerződéshez való ragaszkodás volt, noha arra is volt lehetőségünk, hogy ilyen esetben követhessük a lelőhely kiterjedését, melynek fedezetét szintén biztosította a beruházó. Mások követték a lelőhelyek növekedését a nyomvonalban, azaz igyekeztek addig ásni, amíg meg nem találják a lelőhely szélét. Ha ugyanis nem törekszünk a minél teljesebb feltárásra, az építkezés közben annál több munkát kell majd végeznünk. Arról nem is beszélve, hogy annál részletesebb az adott lelőhelyről való tudásunk, minél többet tárunk fel belőle. Különösen jól érzékelhető ez a nagyobbodás akkor, amikor a terepbejárás során alig voltak a lelőhelynek felszíni nyomai. Ilyen pl. a kiskundorozsma-subasai (26/73. számú lelőhely), amely területén mindössze 5 db (!) kerámia jelezte a felszíntől 40 cm-re lévő, és mind objektumszámban, mind pedig területben is az egyik legnagyobb magyarországi kora bronzkori település nyomait.