Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: „Infanteriszt Josef Musa – 1905 Ötbeli öreg Szenvedő Harczos”, avagy egy szentesi Svejk feljegyzései a boldog békeidőkből (1905-1908)
A sok huncutság ellenére törődtek a bakákkal. Pszichológust még nem alkalmaztak, de a K.u.K. hadseregről alkotott képet megpróbálták befolyásolni. A jobbára iskolázatlan, 2-4 elemivel, vagy csak ún. vasárnapi iskolával felvértezett földműves, iparos, kereskedő fiatalok - rendszerint az ország másik feléből - írhattak a sokféle előre gyártott levlapra, amit a kantinban árultak. Levelet is küldhettek, és már az első évben gondoskodtak arról is, hogy legalább egy csoportképen megmutathassa magát a hadfi, hogyan néz ki angyalbőrben. „Arckép beköszöntő" sémák forogtak közkézen arra az alkalomra, amikor a baka levélben küldte haza a fényképét. (2829. o.) „Tisztelt Kisasszony !" kezdetű sematikus leveleket is cserélgettek egymás között a bakák. Ezekben ki volt pontozva a címzett neve, be lehetett helyettesíteni. Musa József szerényen a „K.J". monogramot írta be: (2932. o.) „... és még egyszer kérdem, hogy mi okból nem válaszolsz soraimra. Hidd el K.J., hogy nagyon sajnálom, és olyan rosszul esik, hogy még aludni sem tudok! Úgy annyira bánt, hogy így megtagadtad tőlem azt az egy pár soraidat, amit epedve vártam Tőled minden nap, és nem jött. - Hidd el K.J., hogy azóta minden éjjel odahaza vagyok, és mindig Veled beszélek... De sajnos csak álmomban !..." Egy így-úgy rímekbe is szedett „Leánytól búcsúzó vers" itt-ott népdalokból kölcsönzött fordulatokat is tartalmaz. Musa szükségesnek tartotta lejegyezni, és - biztos vagyok benne - hozzá is tett, meg el is vett belőle, ahogy azt alkotó kedve megkövetelte. Ideje volt bőven, lassan telt-múlt a katonaidő: (35. o.) Utoljára küldöm ezen kis versemet, vess ki a szívedből örökre engemet ! Csalfaságod pedig szálljon a szívedre, hogy egy igaz szívet csaltál meg örökre. Hanem majd idővel de nagyon késő lesz, mikor a jó földből a búza (is) kivesz ! Átkozott volt az a nap is melyen megláttalak, voltál hű szeretőm, nem is tagadtalak. verjen meg a Teremtő, sose voltál igaz szívű szeretőm ! Nagy örömmel írtam ezen levelet, de hiába, nem jött rája felelet.