Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Rózsa Gábor: „Infanteriszt Josef Musa – 1905 Ötbeli öreg Szenvedő Harczos”, avagy egy szentesi Svejk feljegyzései a boldog békeidőkből (1905-1908)
Mégis, most is arra várok, nyugtot sehol nem találok. Szomorú sorsomnak mosolygó rózsája !..." Nem különbek a közismert népdalok sem. Hadd emeljünk be ide néhányat csak azért, mert töröl metszett katonadalok, illetve a távolságot és az időt legyőző vágyódó szerelem lehetett az ihletőjük. Itt említem meg, hogy a szövegvariánsok vizsgálatát az egész füzet népkölteményeire érdemes lenne elvégezni. (37-38. o.) „Barázdába szépen szól a pacsirta, Levelemet régi galambom írta. Azt olvastam könnyes szemmel belőle, Csak a halál, csak az választ el tőle. Vége van a kukorica f osztásnak, Vége van a legény szabad sorának, Három évre szegődtette a király, Három évig babájáért sírdogál. Ez a kislány belenéz a tükörbe, Édesanyám, jól vagyok-e kifestve ? Jól vagy lányom, ett vóna meg a fene, Domborodik már a kötőd eleje. Csaba felől három baka utazik, A császárral azután találkozik. Kérdi tőlük Őfelsége, mi újság ? Nagy az adó, gyászban van Magyarország !" „Benkő' Baka levele", és anyjának válasza a szójátékok és a szelíd trágárságok meglepő sokaságát vonultatja föl. Ezt a rövid szöveget kívülről fújták a K.u.K. bakák. Érdemes hát rögzíteni a Musa-féle variációját: (3940. o.) „Kedves Szüleim ! Fájnak a füleim. Szenvedéseim nagyok. Nagy pénzzavarban vagyok. Éhezem és fázom, a kályhám nem melegít, az étvágyam is elfogyott... Majd megbolondulok. Korog a gyomrom, hasam üres. Már ha levágták a kocát, küldjenek egy kis kóbászt ! Nagyon érzem szükit. Ezzel zárom levelem; - Minnyájukat tisztelem ! Maradok fijuk, Benkő"