Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Tömörkény István a könyvtár- és múzeumigazgató (1904-1917)

tási termek őrzését, majd az év hátralevő részében vasár- és ünnepnapokon két 48-as honvéd őrmestert alkalmaztak.

14 Az orvosok és természetvizsgálók augusztusi kongresszusára tervezték ugyan a természetrajzi tár kisebb részét kitevő ásványtani, földtani és őslénytani gyűjtemény rendezését és megnyitását, amiről az idézett jelentésben is szó van. Az ásványtani rész 1904-ben jelentősen gyarapodott egy gazdag és gondosan kezelt adománnyal (Schmidt gyűjtemény). A rendezés előrehaladtával folyamatosan készültek a tárolás és a kiállítás feladatát ellátó bútorok. Az ásványtár rendezése az időközben megindult néprajzi gyűjtés miatt elhúzódott, a főfelügyelőség sürgetésére Tömörkény 1907-ben készre jelentette. Ugyanakkor engedélyt kért arra, hogy az államsegély terhére újabb szekrényeket készíttethessen az anyag elhelyezésére." Tömörkény legnagyobb alkotása kétség kívül a néprajzi osztály létrehozása volt. A szegedi gyűjtemény nagyon kis késéssel követte az országos irányt. Csak a század végére alakult ki és vált elfogadottá a tárgyi néprajz gyűjtőköre és módszere a múzeumokban. Tulajdonképpen a millenniumi kiállításra fölépített magyar faluhoz összegyűjtött mintegy 10 ezer tárgy és Herman Ottó korábbi halászati gyűjteménye alkotta a Néprajzi Múzeum magyar anyagának alapját és ezzel nyert véglegesen polgárjogot a hazai tárgyi néprajz.

10 A tárgyi néprajz területén is voltak természetesen amatőr gyűjtők, akik több-kevesebb rendszerességgel halmozták össze a tárgyakat, többnyire különlegességeket. Szegeden ilyen jól ismert gyűjtő volt Beck István városi osztályjegyző. Hagyatéka, amely a néprajzi tárgyakon túl várostörténeti értékű Tóth Molnár rajzokat is tartalmazott, a városi múzeumba került.

17 Szentesen a régészeti leletmentéseket elkezdő Farkas Sándor gyógyszerész hozott létre több ezer tárgyat számláló magángyűjteményt, de ezzel sem volt szerencséje. A megalakult Csongrádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat múzeuma (1897) Csallány Gábor vezetése alatt erősen régészet centrikus maradt. Farkas több mint háromezer tárgyat (többet, mint amit Kiss Lajos nyolc év alatt össze tudott gyűjteni) ajándékozott a Nemzeti Múzeum néprajzi múzeumának, illetve a maradék halála után bekerült a szentesi múzeumba."* Elgondolkodtató, hogy Farkas a szegedi múzeumnak is fölajánlotta vételre a tárgyakat, kb. kétezer darabot, először 1902-ben. Tömörkény a bizottság nyári szünetére hivatkozva ké-