Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Új restaurálás – régi kincseinkből: V. Ferdinánd magyar király térdképe

5. Előzetes beavatkozások és a festmény állapota A 159x114,5 cm-es nagyságú kép felülete töredezett állapotú, vászna merev és kiszáradt volt. A vastag és durva minőségű — helyenként csomós — szövetet enyves krétával alapozták le. A festmény több pontján, nagyobb területen már lehullott az alap- és festékréteg is. Sok, apróbb hiányfolt, kisebb sérülés és két nagyobb lyuk is keletkezett rajta. Az eredeti hordozóvászon szélei behasadoztak, a jobboldali peremen kiszakadt egy 18x4,5 cm-es nagyságú darab. Sajnos, a képen előzetesen — cca. 100 éve, feltehetően felújítási célból — szakszerűtlen és súlyos károkat okozó beavatkozásokat végeztek. A festmény hátoldaláról — mintegy »idealis kötöanyagot« —, felmelegített, híg csontenyvet itattak be a képoldalon felváló alap- és festékréteg rögzítésére. Ekkor ragasztották fel a sűrű szövésű, két részből összevarrt vásznat is. A »konzerválás« idejére az erősítésnek szánt anyag szálaiból és illesztő-varratának jellegéből lehetett következtetni. (A gépi tűzés nyomán keletkezett varratvonal idővel átütött a kép felületére is.) Lyka Károly ismert művészettörténész a következőket írja a valamikori, kontár restaurálásokról: „...a gyöngén fizető piktorpálya könnyen csábította a festőket régi kopott, megviselt képek restaurálására — az utókor nem nagy örömére. Mert ez bizony sokszor az átfestést, a szakszerűtlen beenyvezést jelentette; mint pl. a budai Szt. Anna templom oltárképeit átfestő Eckermann József végzett el 1849-ben..."

Is — Lehet, hogy ez a »mester«, vagy tanítványa tevékenykedett Ferdinánd királyunk képén is? Tény, számos korábbi alkotás így vált áldozatává az egykor széles körben alkalmazott »mentési-technikának«. E védelmi célú beavatkozás hatása a teljes kiszáradás után járt katasztrofális következményekkel a festmény esztétikai megjelenésére, mert a vászon összerándult és a festék felhólyagosodott. A repedések hálóin átjutott meleg enyvfolyadék felpuhította a krétaalapozást, s a kezdeti szikkadást követően, a felületen összeálló masszát ledörzsöléssel próbálták eltávolítani, ami a festék kopásával járt együtt. így is bőven maradt a képen a sötétítő és foltossá tevő enyvfilmből. A keletkezett sérülések »helyrehozására« (szemetes!) olajfestékkel végezték el azt a nagymérvű átfestést, mely láthatatlanná tette a háttérdrapéria nagy részét, a széktámla kékbársony kárpitját és párnáját. Atkenték a figura haját, az épületcsarnok nagyobbik oszlopát, a mente szegélyét, a