Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Új restaurálás – régi kincseinkből: V. Ferdinánd magyar király térdképe

pantallót, a szignós jelzést és a datálást, valamint annak környékét is. E legkorábbi, dilettáns beavatkozás után — feltételezhetően a kép múzeumi védelem alá helyezését követően —, kísérletet történt arra, hogy a lakkos, bebarnult felületű és „májfoltos" arcot (mint a figura lényegi részét) valamint a mentét letisztítsák. E területeken feltűnő, „fél tisztítási" nyomok maradtak hátra. 6. A helyreállítás módja és eljárásai A munkát az átvételi állapot lefényképezésével kezdtem, majd a képfelületet vékony — ragasztóanyaggal átitatott —japánpapírral fedtem le, hogy a mozgó részeket mielőbb rögzítsem. Célom a feltolult felszínréteg visszavasalása, a 0,5-1,5 cm magasra felhólyagosodott, összerándult vászonszálak eredeti síkjának és egységének megteremtése volt. Ezután a festmény lefejtése következett az ékelhetetlen és durva megmunkálású szakszerűtlen vakrámáról. A hátoldalról ugyanekkor távolítottam el az odaenyvezett pótvásznat; az eredeti festövászon belső oldaláról pedig — mechanikusan lekapargatva — 19 dkg! száraz „enyvfilmet". A szövet szálai között megmaradókat porszívózással, a rostokba bekötőiteket pedig — nedves puhítás után — spatulával és tamponálással igyekeztem kinyomkodni, és gondosan felitatni. Időközben az asztalos elkészített egy erős szilárdságú ún. munkarámát, ami ékelhetősége révén a kép nyújtására is alkalmassá vált. Erre feszítettem fel a hátoldalon előtisztított vásznat, aminek széleihez előzetesen széles, nedves nátronpapír-csíkokat ragasztottam. A papír száradásával együtt járó zsugorodás húzta-képezte ki a festmény sík képfelületét, miközben a hátoldalra néha-néha desztillált vizet permeteztem. Ezután a kereten megszáradt, feszes festmény hátsó oldalára — a síkfelület rögzítésére és a vasaihatóság megteremtése céljából — velencei terpentin+méhviasz+kolofónium langyosított elegyét itattam be. Később, szabályozott hőfokú vasalóval melegítve, tovább simítottam a felületet, majd a préselést hideg márványlapokkal fejeztem be. Sajnos, a vászon szálai között megbújó enyvmaradék húzóereje — a gyantás megkötés ellenére is — a felületen apróbb, kagylós és „háztetös" részeket alakított ki. Ezek visszapréselése óvatosan és csak részben történhetett meg a festék pasztozitásának megőrzése érdekében.