Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Mód László: Avatási rítusok a szegedi vízilabda csapatnál

edző-játékos közötti, tekintélytiszteleten alapuló viszonyt kell megsértenie, semmibe vennie. Ezért általában nem jár büntetés, mert az edző tisztában van azzal, hogy miért csinálta az újonc. 3. Szerkezet: A vízilabda egyesület avatási rítusait vizsgálva felmerül az a kérdés, hogy vajon felfedezhetőek-e esetünkben a klasszikus beavatási szertatások szerkezeti elemei. A rítusban az elválasztó szakasz kivételével minden szerkezeti egység megtalálható. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az avatás csak egy végső állomása az egyik korosztályból vagy egyik csapatból a másikba beépítő átmeneti rítusnak, ami tartalmazza az elválasztó periódust, és ezzel segíti a fokozatos elszakadást az előző állapottól (A fiatal játékos egyre többször a felnőttekkel edz, mérkőzéseken is egyre gyakrabban szóhoz jut.). " Az eltávolító vagy liminális szakaszba átlépve az újoncok helyzete bizonytalanná válik. A fiatalok mindkét csapatban (ifi, illetve felnőtt) játszanak, de valójában egyik csapathoz sem tartoznak, egy köztes állapotban helyezkednek el. Azokra a játékosokra is igaz ez, akik egy másik klubtól érkeztek. Ok ugyan fizikálisan már elszakadtak az előző állapottól, de az új közösség még nem fogadta be őket. Az avatási rítus tulajdonképpen ehhez a liminális szakaszhoz kapcsolódik szervesen. Az eltávolító periódust megerősíti, és segíti az egyén csapatba történő beépítését. Egyrészt kihangsúlyozza azt, hogy a jelöltek még nem tagjai a közösségnek, másrészt a próbák, illetve a testi bántalmazások kiemelik az avatandók helyzetének bizonytalanságát és teljes kiszolgáltatottságát. Ebben a szakaszban a jelöltek élesen elkülönülnek az avatok csoportjától. A megbeszéléseken csak akkor vehetnek részt, ha közölni akarnak velük valamit. Nem nézhetik társaik avatását sem. Tehát ekkor még a legalapvetőbb jogok sem illetik meg őket. A liminális szakaszhoz kapcsolódnak a különböző avatási próbák is, amelyek két részből állnak. Minden avatandónak (kivéve az idősebbeket) végre kell hajtania egy feladatot, amit az avatok találnak ki. A produkciót később értékelik, és rangsorolják a jelölteket. Ennek majd a verésnél lesz jelentősége. Sok feladat már régi hagyománynak számít, és szinte minden avatási rítusban felbukkan (pl. a szőnyeg alatt vagy felett történő úszás — 1. kép). Vannak azonban olyanok is, amelyeket az adott körülmények sugallnak (pl. Az 1997-es avatáson Isztambulban az egyik jelöltnek cipőt kellett pucolnia az utcán.).