Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Mód László: Avatási rítusok a szegedi vízilabda csapatnál

A liminalitás Turner által bemutatott jellemzői rítusunkban is lépten-nyomon előfordulnak. A jelölteknek gyakran meztelenül (gyakori feladat a sztriptíztánc), vagy különféle vicces öltözékekbe (pl. úszószemüvegben, fürdősapkában vécépapírral körültekerve kimenni az utcára) bújva kell végrehajtaniuk az adott feladatot. Szinte minden avatási rítusban előfordul valamelyik testrész leborotválása (2. kép). A haj, vagy a szőrzet eltávolítása ellentétben a természeti népek körében gyakran alkalmazott avatási próbákkal (pl. fogkiütés, tetoválás, körülmetélés stb.), amelyek általában valamilyen új státus kifejezői, nem hagy semmilyen maradandó nyomot az avatandókon.

14 A próbák többsége egyfajta szimbolikus üzenetet közvetít. Az idősek az avatandóknak megpróbálják tudtul adni, hogy a teljes kiszolgáltatottság állapotában vannak, és azt csinálnak velük, amit akarnak. A feladatok célja a teljes megalázás kifejezése. A liminális fázis zárómozzanata a verés, amit egy előre kijelölt helyen (általában valamelyik szobában) hajtanak végre. A jelölteket egyenként, születési sorrendben hívják be a helyiségbe, ahova négykézláb kell bemenniük. Ezután az avatok közlik a jelölttel, hogy milyen helyezést ért el (Az avatandókat ugyanis rangsorolják annak megfelelően, hogy ki milyen ügyesen hajtotta végre a feladatát.). A rangsortól függ az, hogy kinek hány lapot kell húznia (3. kép). Az egy csomag magyar kártyából kihúzott lapok számértéke hozzáadódik a kötelezően végrehajtandó egy kör veréshez. Ha az illető piros lapot húz, akkor az ütések száma megduplázódik. Az 1998-as avatáson a legkevesebb ütés kilenc (ezt egy idősebb játékos kapta, aki még nem volt felavatva), a legtöbb pedig ötvenkettő volt. A jelöltnek jogában áll megválasztania az első és utolsó ütés végrehajtóját. Az elsőt zsibbasztanak, az utolsót pedig pecsétőrnek hívják. Az újoncot ezután lefektetik egy ágyra, fejét párna alá dugják, kezeit és lábait is lefogják, hogy ne tudjon ellenállni. Ha mégis megpróbálna ellenkezni, akkor újból kezdik a verést. Az ütések nagyon fájdalmasak, ezért az avatandók közül többen kiabálnak, ordibálnak a verés közben.

15 Az avatási rítusok régebben a vadászavatásokhoz hasonlóan egy bírósági tárgyalás keretében zajlottak le.

16 A bírói testületet az elnök (a legtekintélyesebb játékos) és a két ülnök alkotta. Az ügyvédek feladata az avatandók védelme volt. A foglár vezette az újoncot a bíróság elé, ahol különböző kérdésekre kellett felelnie. A hóhérok hajtották végre az ítéletet.