Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Mód László: Avatási rítusok a szegedi vízilabda csapatnál

Nemcsak státust vagy valamilyen hivatalt jelenthet, hanem ökológiai, fizikai, mentális vagy érzelmi állapotokról is beszélhetünk, amelyekben az egyén vagy a közösség egy meghatározott ideig tartózkodik. A liminális szakaszban a rituális szubjektum jellemzői bizonytalanok. Tulajdonságaikat változatos szimbólumokkal fejezik ki azokban a társadalmakban, amelyekben ritualizálják a társadalmi és kulturális átmeneteket. Az újoncokat sokszor halottakhoz, embriókhoz vagy újszülött csecsemőkhöz hasonlítják. A beavatási vagy serdülő kori rítusok jelöltjeire gyakran úgy tekintenek, mint akik semmivel sem rendelkeznek. Szörnyjelmezekbe bújtatják őket vagy megfosztják őket ruháiktól, hogy kifejezzék: liminális lényként nem rendelkezhetnek semmilyen státussal vagy tulajdonnal.

4 Gyakran előforduló jellemvonás a nemnélküliség és a névtelenség. A jelölteknek alázatos magatartást kell tanúsítaniuk, és engedelmeskedniük kell az avatóknak. A liminális fázisban az újoncoknak tabula rasának kell lenniük, amelybe belevésik a csoport tudásának azt a részét, ami az új státusra vonatkozik. Turner szerint a próbák és a megpróbáltatások, amelyek gyakran durva testi bántalmazások is lehetnek, részben a megelőző státus lerombolását jelképezik, részben pedig azt, hogy a jelöltek lényegét átgyúrják annak érdekében, hogy felkészítsék őket az új szerep betöltésére. A liminalitás és a státusrendszer közötti különbséget Turner a bináris oppozíciók segítségével próbálta érzékletesebbé tenni. Közülük csak néhányat sorolnék fel, amelyek a mi példánkra is alkalmazhatóak: egyenlőség/egyenlőtlenség, státus hiánya/státus, meztelenség vagy egyforma ruházat/megkülönböztető ruházat, alázat/jogos büszkeség, teljes engedelmesség/engedelmesség a feljebbvalóknak, fájdalom és szenvedés elfogadása/fájdalom és szenvedés kerülése.

5 Edmund Leach is foglakozott az átmeneti rítusok problémakörével. Szerinte az ember életében határjelölő funkciót töltenek be. Minden státus birtoklása a szociális időtartam szociális idejének egy szakaszát jelöli; a rítus azonban, amely az átmenetet jelzi a szociális időtlenség állapotában van.

ö Az avatási rítusok főleg a hagyományos társadalmakban elterjedtek, mivel működésükben a nemek közötti munkamegosztás fontos tényező, a férfi és a női szerepek pedig határozottan elkülönülnek egymástól.

7 A modern nyugati társadalmakban ugyan nincsenek klasszikus beavatási szertartások, mégis számtalan hasonló rítussal találkozhatunk napjainkban is.

8 Gondoljunk csak a középiskolai tanulmányok befejezése köré szerve-