Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Ozsváth Gábor Dániel: A szentes-dónáti Csúcs-féle szélmalom (Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba való áttelepítésének műemléki, gépészeti problémái)

fel. Működtetése egy kétkarú emelő elvén alapuló, a lisztespadig leérő köré/lel(33) mozgatható. Amikor a gazda a kötelet meghúzza, a dörzskerék hozzányomódik a sebeskerékhez, és a tengelyére felcsévélődő kötél felvonja a függőleges sínekkel megvezetett, mozgó kocsit, rajta a zsákokkal. Miután a gabonás zsák fölért a molnár elengedi a kötelet s az emelőrúd a másik végére erősített ellensúlynak a a hatására a korongot eltávolítja a sebeskeréktől és a fölötte található fékpofába nyomja ezáltal rögzítve a terhet. IV. Nagykerékpad E szintnek a két legfontosabb eleme a nagybálványhoz (vitorlatenge/yhez)(34) erősített szeles kerék{35) és a kisbálványhoz(2&) rögzített nagyorsó. Itt valósul meg a vitorlák által átvett és a nagybálvány révén közvetített, függőleges síkú forgómozgás vízszintes síkúvá alakítása, melyet a szeleskeréktől a nagyorsó közvetít a kisbálványon át a sebeskeréknek. Itt található a vitorlatengely két csapágya, a zsámolyul) és a persely(3S) a tengelyszemmei. A szeleskereket kívülről a fűzfából készített fogókerék(39) fogja közbe. Ez egy gerendaáttétel{36) segítségével és egy kívülre leengedett lánc(40) révén működtethető. A molnár, ha meghúzza a láncot, a fék rászorul a szeleskerékre, ollóba fogja azt, és megakadályozza a vitorlák{41 ) forgását. Ezen a szinten egy másik fontos elem a tetőszerkezet elfordíthatóságát biztosítja. Ennek érdekében amikor a falazat a kellő magasságot elérte, fa dúcokat falaztak be (12 db). Ezekhez erős vasszegekkel rögzítették az alsó rámát vagy falkoszorút — ez tulajdonképpen egy kör alakú gerenda —-, amelynek felszínén beágyazva 42, úgynevezett papucs vagy párnafa helyezkedik el. Ezeket a molnár gyakran kocsikenőccsel vagy hájjal kente, hogy könnyebben lehessen elfordítani; ezeken feküdt a tetőszerkezetet tartó csúszóráma. Ez utóbbihoz rögzítették a két mitligerendát, melyek a tetőszerekezettői kinyúltak, ezekhez rögzítették a két, földig érő karfát, melyeket egy harmadik, a két görbe gerenda találkozásától lenyúló gerendához, a középszárhoz rögzítettek. Ez eredményezte, hogy a teljes tetőszerkezet elfordítható legyen a szél járásának irányába.