Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Az 1904-es Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás Hódmezővásárhelyen

kincset tekintve a múlt század jellegzetes edényformái még megtalálhatók — ezt tükrözi a szűkszavú felsorolás — de már megjelennek a díszedények is. Nagyobb változást mutathatott a díszítés, mert ekkorra a múlt század jellegzetes díszítési módját, az írókázást egyre jobban felváltja az ecsettel való festés és a sablonokkal való díszítés. Ez elsősorban az Agyagipari tanműhely hatásának tudható be. A fazekasok mellett a város téglagyárai — a Kovács testvérek Téglagyára, a Társasági Téglagyár és a Városi Téglagyár is bemutatták tégla és cserép kollekcióikat. Feltehetően nem ez volt a kiállítás leglátványosabb része, de ezek a gyárak a város szerény ipari létesítményei között kiemelkedő helyet foglaltak el. Három teremben mutatta be áruit a város fonó-, szövő és ruházati iparát képviselő 53 mester. Legtöbben közülük szabók voltak. Az Útmutató városismertető bevezetője is kiemeli a szabóipar fontosságát, hangsúlyozva, hogy túlnyomóan polgári igényeket elégít ki. A különböző divatos öltönyök felsorolásából valóban az derül ki, hogy a hagyományos paraszti öltözetet egyre nagyobb mértékben fölváltja a polgári jellegű ruházat, a segédek munkái között azonban még előfordul a posztó magyar nadrág, és a kék posztó mellény, amelyek a múlt századi paraszti viselet jellegzetes darabjai. A szabók mellett három szűrszabó állított ki szűröket, pokrócokat. Az előző századokban a szűr, szürkankó általánosan használt viselet volt, ekkorra azonban már csak a pásztorok, kocsisok viseletében maradt fenn. Itt kaptak helyet a szűcsök is, akik közül négyen hoztak subákat, bőrkabátokat. Munkáik iránt a század elejére éppúgy megcsappant a kereslet, mint a szürszabók esetében. A hajdan nagymúltú takácsmesterség képviselői közül mindössze ketten állítottak ki vászontörülközőket, abroszokat, kenderzsákokat, derékaljakat. Ekkoriban már a város textilüzletei olcsó, gyakran jobb minőségű gyári textíliákkal láttak el a közönséget. Az itt kiállítók között kis számban előfordultak még kötélgyártók, paszományosok, kalaposok, paplanosok. Összességében a textiliparokról elmondható, hogy a múlt században virágzó iparágak jelentek meg a kiállításon, de már fejlődésre képtelen, halódó stádiumban. Egyedül a szabóipar virágzik, hiszen a konfekcióipar még nem tört be a kereskedelembe.