Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Az 1904-es Ipari és Mezőgazdasági Kiállítás Hódmezővásárhelyen

amiben Tornyai Jánosnak lehetett nagy szerepe. Maga az ötlet is tőle származott. Az ipari kiállítás színhelye a gimnázium volt. Három termet foglalt el a fa- és bútoripar, ahol a bemutatott tárgyak többsége helyi asztalosmunka volt: szobabútor, hálószoba berendezés, ebédlő berendezés, különböző asztalok, szekrények. Az Útmutató felsorolása is jelzi, hogy ezek mind polgári jellegű bútorok, de ekkor a paraszti igényeknek is ezek feleltek már meg. A vas- és fémipar kiállításán a lakatosok takaréktüzhelyeit, mérlegeket, géplakatos munkákat, díszrácsokat láthatott a közönség. Megfigyelhető, hogy kevés a hagyományos lakatosmunka — zár, lakat, kulcs —, ami a gyáripar előretörését jelzi, mely feleslegessé tette ezek készítését. A késesek konyhai eszközöket, ipari szerszámokat állítottak fel, egy rézműves mester pedig vörösréz konyhai edényeket állított ki. Öt helyi bádogosmester változatos fürdőkád kollekciót hozott, az egyszerű fürdőkádtól az ülőkádon és gyerekkádon keresztül a fűtőkészülékkel ellátott karszékszerű fürdőkádig. Ez a nagy választék feltételezhetően azt jelzi, hogy a tisztálkodásnak ez az eszköze ekkortájt terjedt el szélesebb körben. Természetesen épületbádogozás is látható volt, a tabáni református templom számára készült góth, román és óstílű díszítmények. A korabeli háztartásokban használt bádogosmunkák közül permetezőket, vizesedényeket, mosogatódézsákat jégszekrényeket állítottak ki. Agyag- és kőipar címen elsősorban a helyi fazekasok munkái szerepeltek. Közel ötvenen adták le edényeiket, ami kb. egyharmada az ekkor dolgozó fazekasmestereknek (számuk 1903-ban 163). Ez még mindig igen szép szám ahhoz képest, hogy Kiss Lajos ezt az időszakot a vásárhelyi fazekasság hanyatló szakaszának tekintette. Egy-egy fazekas 100-200 edényt hozott el, így legtöbbször csupán konyhaedények, közönséges edények, vegyes edények megnevezéssel vették nyilvántartásba, csak néhol soroltak föl liszttartót, dohánytartót, tálakat, tányérokat, szilkéket, kantákat, korsókat, kulacsokat, falidíszeket, gyertyatartót. A kiállításon az 1898-tól működő Agyagipari Gyakorlómühely is részt vett. A szűkszavú leírás nem ad módot arra, hogy az edények formájáról, díszítéséről következtetéseket vonjunk le, találunk azonban a kiállítók között olyan fazekasokat, akiknek szignált munkáit ismerjük. A forma-