Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1998 (Szeged, 2000)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kőhegyi Mihály – Merk Zsuzsa: Amikor a bajai múzeum munkaversenyre hívta a szegedi múzeumot... (1950)

tek.

24 Számos szép darabbal növelte a néprajzi tárgyak számát Déri György — Déri Frigyes testvére — gyűjteményének Bajára került töredéke. Ennek a gyűjteménynek a megszerzésére már Borsay Jenő is gondolt. 1939-ben levélben fordult az alezredeshez, s kérését azzal indokolta, hogy Baja megfosztatott már egy Déri-adománytól, és talán ennek a gazdag anyagnak birtoklása rábírhatja a kormányhatóságokat a múzeum anyagi támogatására. Mint írja: „egycsapásra szerelhetnők le a felső körök ellenkezését, lenne kultúrpalota, múzeumunk egycsapásra a jónevű és elismert intézetek sorába kerülne"}' Azonban ez a gyűjtemény is, pontosabban legnagyobb része, Debrecennek jutott, s Déri Györgyné férje végakaratának megfelelően csak a tárgyak egy kis részét ajánlotta fel Bajának.

2

'' Nagy munkát jelentett a könyvtári anyag rendszerezése, hiszen közel 40.000 kötet könyv volt 1950-ben a múzeum épületében, ezek között a ferences rend 13.000, a ciszterci rend 3.000 kötetnyi anyaga ömlesztett állapotban. A múzeumi könyvtárból vált ki a Városi Közkönyvtár, és önálló helyiségekben, önálló költségvetéssel kezdte meg munkáját. 1950-ben kezdtek hozzá a könyvek szétválasztásához, a múzeumi munkához szükséges példányok azonban itt maradtak.

27 Takács Endre a jugoszláv műtárgyak visszaszolgáltatási igényei kapcsán a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének írt levelében megkérdezte, hogy miként lehetne a volt Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat múzeumának gyűjteményét visszakérni. Ez az 1948-ban írott levél vetette fel utoljára ezt a gondolatot, választ azonban nem kapott rá.

28 A múzeum háború utáni első és látványos bemutatkozása a 48-as centenáriumi kiállítás volt, s ekkor vette fel a „Bács-Bodrog vármegye és Baja város Mészáros Lázár Múzeuma" nevet, s ez egyben hivatalos megnyitásának időpontja is. Egy évvel később, március 31-én nyitották meg az emeleti öt helyiségben a Modern Képtárat. A jelentős események ellenére a múzeum jogi helyzete azonban továbbra is tisztázatlan. Jól bizonyítják ezt az érkező levelek megszólításának változatai; hol a „múzeumvezetőség", hol pedig csak a „várostörténeti és képzőművészeti gyűjtemény" vezetősége a címzett. Takács Endre többször is felhívta a város és az országos felügyeleti szervek figyelmét e felemás állapotra: „Arról sem kaptunk értesítést, hogy a közgyűjtemény jellegével fel vagyunk-e ruházva vagy sem. Csak a hozzánk érkező rendel-