Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

RÉGÉSZET - Béres Mária: A középkori liturgia újabb tárgyi emlékei a Móra Ferenc Múzeum Régészeti Gyűjteményéből

BÉRES MÁRIA A középkori liturgia újabb tárgyi emlékei a Móra Ferenc Múzeum Régészeti Gyűjteményében

1 Az 1997. év legnagyobb múzeumi feladata gyűjteményeinkben a törvényben előírt revízió elvégzése volt. E munkák kapcsán bukkantam a M FM Régészeti Gyűjteményében a bemutatandó két leletre, melyek közül a bronz nodus hazánkban először azonosított tárgy. A kereszthez tartozó limoges-i corpus sem túl gyakori, hisz a töredékek alapján alig több mint félszáz darab tételezhető fel a hazai emlékanyagban. Erősen roncsolt voltuk, másodlagos sérüléseik arról tanúskodnak, hogy földből kerültek elő. Kopásnyomaiknak vizsgálata alapján úgy tűnik, hogy hosszan megtartották eredeti funkciójukat. A bronz nodus Az 5,5 cm átmérőjű, 7,6 cm magas köpűs bronz nodus (MFM Rég.Gyűjt.:(59.54./.) viaszveszejtéses eljárással egyetlen darabból öntött, gerezdjeinek mélyedésében utólag véséssel hangsúlyozott rovátkolt pálcatag ül. A nodusszal egybe öntött fedlapon kereszt tüskéjének befogadására 2,3 x 0,8 cm-es nyílás (persely), melyet a használat során kitágítottak. A fedlap és a persely erősen kopott, a köpű elrepedt. Tárgyunk formai szempontból pontos analógiáját nem találtam meg. Első ránézésre kétségtelenül hasonlít a bronz buzogányokra (Lásd a leltárkönyvi bejegyzést!), de azoktól lényegileg különbözik is. 0,15-0,3 cm vastag lemez volta, sekély gerezdjei, kis mérete és tömege, a felső megerősítés hiánya, valamint viszonylag vékony nyele (a köpü belső átmérője alig több 2 cm-nél) arra mutat, hogy nem fegyverként használták. A kopásnyomokból megállapítható, hogy a köpűs nodus a rúd vagy a szár állandó tartozéka volt, így funkciójának meghatározása egyértelmű: alsó szárán tüskés, vagy lemezes, de hegyes végződésű körmeneti- és oltárkeresztek belehelyezésére szolgált. A gerezddel és irdalt pálcataggal való díszítés nem idegen a 11-13. század hazai bronzmüvességének világától, bár együttes előfordulásukra e korszak szakrális emlékanyagában példát nem ismerünk. A 12. század elejétől számon tartanak angol és észak-német területen (Westfalia) olyan kereszttalpakat, gyertyatartókat amelyeknek háromszögletű alsó részéhez gerezdéit, egybe öntött esetleg két félből készített nodus csatlakozott. Az ED-RFA vizsgálat

2 kétségtelenül kimutatta cink ötvözöanyagként való használatát, azonban ez nem olyan nagy mértékű, hogy vele a Rajna-