Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)
RÉGÉSZET - Béres Mária: A középkori liturgia újabb tárgyi emlékei a Móra Ferenc Múzeum Régészeti Gyűjteményéből
Maas vidék ötvösközpontjaiban készíteti sárgaréz tárgyakat bizonyító erővel összefüggésbe hozhatnánk (1. kép). Ahogy a Magyarországon készült Árpádkori bronz keresztek, ill. azok nodusainak mérete sejteti, e tárgy akár hazai műhely terméke is lehet. A párhuzamok nyújtotta keltezési lehetőség alapján készítésének idejét a 12. századra tehetjük. Limoges-i corpus Magassága: 13,4 cm - töredékes, legnagyobb szélessége: 4,2 cm - töredékes; aranyozása erősen kopott, ágyékkendöje zománcberakása a bal oldalon csaknem teljesen kipörgött. Az orr erős ütéstől, míg a test bal oldala a csavarástól másodlagosan sérült, hátoldalán felrepedezett. Összességében a koronás élő Krisztust ábrázoló, igényes művészi munka 3 . Leltári száma: MFM Rég.Gyüjt. 69.57.1. Az anyagvizsgálati eredmények szerint a megyében számon tartott limoges-i import tárgyakhoz képest más műhelyben készült (1. kép). A Szegeden őrzött corpus egyik jó párhuzama 1863-ban Arad mellett a Marosból került elő, készítésének idejét Kovács Éva a 13. századra tette, de 1250 előtt készült példánynak tartotta. Figyelembe véve a limoges-i corpusok korhatározó ikonográfiái jegyeit, valamint a szóban forgó Krisztusalak finoman megmunkált jellegzetes fej formáját (pl. a kalocsai király fej és köre, ezek művészettörténeti kapcsolatai), koronájának sajátos típusát, úgy vélem, hogy a 12. század utolsó negyede és 1250 közé is tehetjük e darabot. A szegedinek a korona kivételével csaknem pontos mását a rotterdami Boymans-van Beuningen Múzeumban őrzikj melyet a holland kutatás a 12. század második felére keltez. A kérdéses korona formájával és annak poncolt díszítményeivel azonos kivitelű korona ismert más ikonográfiái típusú limoges-i corpusokról Európa több helyéről a 13. század első feléből. A limoges-i termékek, köztük a keresztek döntő többsége is - a hazai szakirodalom véleménye szerint - a tatárjárást követően került a Kárpátmedencébe, hogy biztosítsák a megújuló falusi egyházi élet szertartásaihoz a liturgia által megkövetelt felszerelést. Ezt a tényt támasztja alá az a megfigyelés, hogy a limoges-i mintára készülő magyar keresztek száma a 13. század második felében, ill. a század végén növekedett meg. Figyelembe véve a párhuzamok keltezését, valamint a Szegeden őrzött limoges-i Krisztus ikonográfiái típusát, amely a megfeszített Megváltóban egyszerre, egy pillanatban láttatja annak isteni és emberi attribútumát, Jézus megformálásának egyedi szépségű, átszellemült voltát, a tárgy készítésének idejét a 12. század végétől a 13. század első felére teszem.
