Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

és a halasztott féléveket arra használta föl, hogy gyalogosan és kerékpárral bebarangolja fél Európát. 1944-ben természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerez, majd a Soó Rezső-féle növénytani tanszékre kerül Debre­cenbe, ahol 1947-ben le is doktorál. Ennek a korszaknak a kései lezárása az 1954-ben megjelent „A Magyar Alföld Leontodonjairól" c. monográfia. Honvágya annyira erős, hogy nem fogadja el a Debrecenben fölajánlott ad­junktusi állást, inkább visszajön Szegedre. 1947 szeptember 1-től 1948 au­gusztus 15-ig az újszegedi Tiszaparti Népiskolában általános iskolai tanár­ként dolgozik. Az itt eltöltött esztendő után múzeumi kinevezéséig a Klauzál Gábor Gimnáziumban biológiát tanít. A városi múzeum természetrajzi osztályán a II. világháború után megle­hetősen siralmas helyzet alakult ki. Czógler Kálmán 1936-ban történt vissza­vonulása óta gazdátlan a gyűjtemény, új beszerzések gyakorlatilag nincse­nek, állagmegóvás híján a pusztulás félelmetes méreteket ölt. A részleget a teljes széthullástól egy váratlan egyéni gesztus mentette meg. Dr Beretzk Péter MÁV főorvos 1936 óta letétként összegyűjtött fehér-tavi madáranyagát 1951-ben örökletét formájában a „Szegedi Állami Múzeumnak" ajándékoz­za. Az újjászervezés munkálataiban Csongor Győző is tevékeny szerepet vállalt. Kezdetben középiskolai tanárként lelkesedésből dolgozik, majd az örökletét szakszerű kezelésére hivatkozva 1952 február 20.-tól a Móra Fe­renc Múzeum főállású munkatársa lesz. Még ebben az évben több neves budapesti szakember (köztük Kaszab Zoltán és Móczár László) bevonásával Beretzk Péterrel együtt létrehozzák az ország legnagyobb vidéki természet­tudományos állandó kiállítását a „Fehér-tó életét". A tematikájában korszerű, látványos kiállítás sikerét és menedzselésének hatékonyságát bizonyítja, hogy sok idősebb látogató a mai napig is a Fehér-tó élete diorámáit keresi a múzeumban. 1954-ben Móczár Lászlóval társszerzőként könyvet ír a tiszavirág rejté­lyes életéről. Közben (természetesen) lankadatlan hévvel vizsgálja tovább az Alföld növényvilágát. 1957-ben „Természetvédelmi feladataink Szeged kör­nyékén" címmel sorozatot indít, melynek első írása a zsombói erdő egyedül­állóan gazdag flóráját dolgozza fel. Ahogy Beretzk Péter neve örökre össze­forrt a Fehér-tóéval, úgy kapcsolódik Csongor Győző neve a zsombói láper­dőhöz. Sok álmatlan éjszakát okozott neki a fák, növények és madarak meg­maradásáért vívott küzdelem, de erőfeszítéseit végül siker koronázta. A láp­vidéket helyi jelentőségű természetvédelmi területté ív Ivánították. A legér­tékesebb részek megmenekültek a mindent felszántani, parcellázni és lecsa­polni kívánók pusztításaitól. A természetvédelmet hatodrendű ügyként ke­zelő Csongrád megyében az adott időben ennél többet nem lehetett elérni. Kezdeményezője és 1957-ben egyik elindítója a Tisza völgy komplex, ökológiai szemléletű kutatásának. A Tiszakutató Bizottság 1958 és 1960

Next

/
Oldalképek
Tartalom