Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: Dr. Csongor Győző (1915-1997) emlékezete

közötti munkaterve szerint 2 témakörben végzett vizsgálatokat. Botanikusként az árterek magasabbrendű növényzetének taxonómiai feldolgozását végezte, zoológusként folytatta Czógler vízipoloska felméréseit. A tanyahajóval, ladikkal és motorcsónakkal végzett kirándulások során keresztül-kasul bejárta a folyó szinte teljes hazai szakaszát. A vízi Hemipterák adatait 1962ben összegzi. Szeged és Szolnok között 23 élőhelyet (biotopot) tanulmányozott alaposabban, ami a teljesség igényét felvállaló munkára utal. Az 1950-es évek végétől anélkül, hogy botanikai kutatásait félbe hagyná egyre inkább a történetiség felé fordul. A szemléletváltás tükröződik természettudományos tárgyú írásaiban is. A Móra Ferenc Múzeum herbáriumának feldolgozásakor már szerves egységet alkot a botanika és a kultúrtörténet. Mivel ez a határterület speciális ismereteket kíván (1960-ban!) önmagában is a polihisztorság látszatát kelthette, pedig csak egy elhanyagolt tudományág müveléséről van szó. Egyfajta értékítéletet tükröz, hogy a természettudomány néprajzi vonatkozásait kutató Herman Ottót szintén polihisztornak tartották. Az ilyen jellegű peremtudományok fontosságát Nyugat-Európa természetvédői az 1970-es évek elején „fedezik fel". Ennek köszönhetően napjainkra alapvető IUCN követelménnyé vált, hogy a védetté nyilvánítandó területekről minden néprajzi, helytörténeti és kultúrtörténeti adatot fel kell kutatni. 1958-ban a Hazafias Népfront Dankó Pista Emlékbizottságának a gondozásában jelenik meg Dankó Pista című hiánypótló kötete. Móra Ferenc természettudományi munkásságának részletező feldolgozása (1960), továbbá Czógler Kálmán (1977) és Kiss Ferenc életútjának ismertetése (1997) mesterei iránt érzett nagyrabecsüléséről tanúskodnak. Mind a négy munka alapműnek számít. 1965-től csoportvezetőként helytörténeti részlegünk irányítója lesz. A rábízott anyagot szinte az alapokról fejlesztette föl országosan jegyzett gyűjteménnyé. Alapelvét 1991-ben így fogalmazta meg: „...csak azt szabad gyűjteni, amit érdemes. Ami új ismereteket ad, ami rendszerez, ami hozzájárul valamihez, ami gazdagabbá tesz." Egyedülálló érzékkel menti a város hajdani világát idéző kallódó dokumentumokat. Sokakkal ellentétben számára nem léteztek elhanyagolható vagy kiemelkedően fontos kérdések, csak események, melyeket a lehető legalaposabban fel kell tárni, hogy később okulni lehessen belőlük. Ballá Antal 1778. évi kézírásos térképe nyomán feldolgozta Szeged utcaszerkezetét és névjegyzékét. A háromrészes mű első írásában a korabeli Felsőváros élete elevenedik meg előttünk (1968), ezt követi Alsóváros (1969),*majd az első katonai felmérések adataival kibővített Vár és Palánk (1970) zárja a sort. Az „aprómunka" mestereként szinte észrevétlenül tisztázott számos „kuriózumot" melyek kutatásai nélkül minden bizonnyal feledésbe merültek volna. Különösen igaz ez Szeged anekdotakincseire, melyeket - személyiségéből adódóan - kiváltképp kedvelt.