Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György: Lépező, csapdázó madarászok csíziója Szegeden, 1997

CSIZMAZIA GYÖRGY Lépező, csapdázó madarászok csíziója Szegeden - 1997-ben 1977 karácsonyán kaptam Bálint Sándortól Múzeumunk 1'974/75/2 évkönyvét, „Barátsággal" dedikálva. Érdeklődéssel olvastam a pákászatról, madarászairól szóló részeket. Az 1960-as évektől folyamatosan gyűjtött adataimat, megfigyeléseimet és tapasztalataimat összevetettem B. S. gyűjtéseivel. Az évtizedek távlata, az elhalt orvmadarászokkal elfelejtésre ítélt eszközök és módszerek eltűnése, a gyorsan változó világunk kihívásai serkentettek tapasztalataim rövid, itteni összefoglalására. Bálint Sándor maga messze állt a gyakorlati tapasztalatok gyűjtésétől e speciális területen. Legértékesebb forrásának Cserzy Mihályt (Homok) vallja, kinek éíetképszerüen megörökített írásaiban találta föl a korabeli madarászok felidézését (Szegedi Napló 1901. 54. sz.). A madarászat, a madarak befogása mai megítélésünk szerint szakma volt. Megélhetést adott művelőinek, akik a szegény sorsúak közül kerültek ki. Ma már, napjainkban, elsősorban kedvtelésből, szenvedélyből és szórakozásból csinálják véleményem szerint, de ... ugyanakkor a rendszerváltással járó munkanélküliség és nagymérvű elszegényedés miatt újra pénzkeresetté is kezd válni. Persze ez csak egyes helyeken és körökben van így, s a madarak illegális befogására értendő! A madarász nevet a régi befogó és gyűjtő értelemben írom, s nem értem alatta az egyesületben tevékenykedő - ornitológus nevet használó -természetvédő munkában dolgozó ezernyi polgárt. Bálint Sándornál az említett részben jónéhány tévedés is előfordul. Pl. A Cserzy Mihálynál említett vörösbegy - B. S.-nál tévesen Erithacus rubecola névvel vétetett át. Nem ez a faj; erre két bizonyíték is szolgál. Nevezetesen a sok magevő (csizik, stiglinc stb.) közé rovarevő fajt nemigen lehet tenni ennek tartása vesződős. Nem kizárható persze a vörösbögy (Erithacus rubecola) fogása, de ezt inkább a paprikalépes módszerrel, s nyilván másik élőhelyen tehették csak. A másik bizonyítékot is maga Cserzy szolgáltatja, de keveri ő is a süvöltő - Pyrhyla pyrhula és az Erithacus rubecola fogási módjait. A Pyrhyla-t ma is hívják alsóvároson „bögy"-nek, s „hüpp" néven is említik. Hívogatva becsalható akár 300 méterről is, de fogása lépvesszővel történik s nem paprikával. Tehát itt a bögy-gimpli-süvöltő, a Pyrrhyla pyrrhyla-xo. vonatkozik. 4050 darabot vörösbögyből (vörösbegy-Erithacus rubecola) befogni lehetetlen, hiszen ez a faj nem csapatosan jár mint a süvöltő... A lépezésnél ma is használják a makk nevet, újabban a „hüvely" kifejezés gyakoribb. Anyaga ma már leginkább a bodza puha „bele", ritkábban a kukoricaszár belső puha „szivacsát" is láttam fölhasználni. A makkra szúrják föl a spinglit (ma már