Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A Molorchus salacicola (Stiller 1934) – Coleoptera Cerambycidae dél-alföldi jelentőségéről

is Molorchus kiesenwetterinek bizonyult. Az 1974 és 1982 között talált lelőhelyeket Gaskó (1978/79, 1982) foglalta össze. Ezek: 1. ) nem hullámtéri előfordulások: Szeged Hattyas telepi holt Tisza ág, Ásotthalom (Négyökrű zsombója) 2. ) hullámtéri előfordulások: Makó (Landor), (Szeged) Vetyehát, Szeged-Tápé (Vesszős), (Hódmezővásárhely) Körtvélyes, Mártély, (Csongrád) Bokros Az elmúlt 15 év újabb lelőhelyei: 1. ) nem hullámtéri előfordulások: Csengéié (Templomhalmi sömlyékes), Ásotthalom (Átokházi tőzegbánya), Pusztamérges (Mérgesi láperdő) 2. ) hullámtéri előfordulások: Kiszombor (vasúti híd után), Deszk (deszki gátőrház), Nagylak (Csiga puszta és a Maros folyó között), Makó (strand) Összegzésképp elmondható, hogy a füz légycincér a Tisza menti hullámtereken Csongrád-Bokrostól a jugoszláv határig, a Maros hullámterein a torkolattól a román határig mindenütt előfordul. A Duna-Tisza közén a szabályozás előtt a tiszai árterekkel kapcsolatban lévő sömlyékes vonulatok füzlápos részein szintén elterjedt. A Csongrád megyei dokumentatív anyag a Móra Ferenc Múzeumban található. 1985-ig egyedül végeztem a terepmunkákat, utána Tóth László raktárkezelő segítségével folytak a felmérések. A Maros parti lelőhelyeken velünk együtt gyűjtött Gaskó Kálmán, Rácz Gábor, Székely Kálmán és dr Medvegy Mihály. Podlussány Attila magángyűjteményének megvásárlásával 2 Szeged (Tápé) vesszősi példány (leg. Gaskó B.1975 05. 12., ill. 1976 06 12.) elkerült a gyöngyösi Mátra Múzeumba (Kovács 1994). A cinér stenök oligofág, kinevelésekkel igazolt tápnövény spektruma a Salix genusra korlátozódik. Eddig a fehér fűzből (Salix alba) és törékeny fűzből (Salix fragilis) sikerült kinevelnünk, de más füzfajokból is előjöhet. Már Stiller (1935) is említi, hogy a Tisza és a Maros folyók védgátjai mentén sorakozó rőzserakások a cincér legfőbb tenyésző helyei. Az 1970-es években végzett kineveléseink megerősítik közlését. Az árvédelmi rőzserakásokban a többi itt élő Cerambycidákhoz hasonlóan számuk az idő függvényében egy darabig kumulálódik. Első éves rözsekazlakból begyűjtött fűzvesszőkből még nem sikerült egyetlen példányt sem kitenyészteni. Az ugyanezen helyekről származó mintákban a második évben már megjelentek a cincérek. 4-5 éves „kintfelejtett" rakások mellett májusban, a fő rajzási periódus idején minden, túlzás nélkül ezerszám foghatók az imágók. Majd mindegyik 5 mm-nél nem vastagabb, még kérges ágvégben felleltem a Cerambycida lárváit vagy rágásképét.