Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Gaskó Béla: A Molorchus salacicola (Stiller 1934) – Coleoptera Cerambycidae dél-alföldi jelentőségéről

GASKÓ BÉLA A Molorchus salicicola (Stiller 1934) - Coleoptera Cerambycidae - dél-alföldi jelentőségéről Nem védett ugyan, de jelenlegi ismereteink szerint kárpát-medencei endemizmus a Stiller Viktor által 1934-ben leírt Molorchus salicicola (Stiller 1934) . Tápnövényei nyomán javasolt magyar neve füz légycincér. Az auktor az első példányokat (39 hímet és 3 nőstényt) árvédelmi füzrakásról gyűjtötte (Stiller 1934). A Cerambycida életmódját és elterjedését ismertető cikkében (Stiller 1935) a füz légycincér fúrkészeként a sárgahasú cincérölőt (Doryctes leucogaster) - Braconidae, Doryctinae - említi (Stiller 1935) . A Természettudományi Múzeum Állattárában található Molorchus salicicola típuspéldányok adatai: Újszeged 1933. 06.17. illetve Újszeged 1934. 04.29. Az új faj leírásakor Stiller (1934) minden bizonnyal azért tüntette fel lelőhelyként Szegedet (Fundort Szeged in Ungarn), mert Újszeged annak egyik városrésze. Bár városunkon kívül más helységet nem említ, Stiller (1934) úgy vélte, hogy alaposabb feltérképezés után az általa leírt cincér elterjedése nem korlátozódik majd Szeged környékére. További előfordulásai az Alföldön főleg a Duna és a Tisza menti hullámtereken várhatók, ahol tápnövényei a füzek bőségesen tenyésznek. Véleményét egy időközben elkallódott összehasonlító anyagra alapozta. A közelebbről meg nem nevezett gyűjteményben a Kalocsa és Szekszárd környékéről származó mandula légycincérek (Molorchus kiesenwetteri) között, néhány tévesen determinált Molorchus salicicolát is talált. Nem véletlenül nézte át Stiller éppen ezeket a példányokat. A füz légycincér szín- és formagazdagsága miatt esetlegesen előforduló tévesztéseket kívánta elkerülni. A Molorchus genus tagjai közül ugyanis a kiesenwetteri hasonlít leginkább a salicicolára. Az apró légycincér (Molorchus umbellatarum) esetében a különbségek már sokkal szignifikánsabbak. A Molorchus salicicola variabilitását a törzsalakkal egyidejűleg leírt 3 változat (fonna confusa, forma maculata és forma pallidipennis) is jelzi (Stiller 1934). Részben a Cerambycida speciális elterjedésére, részben az összehasonlító anyag hiányára vezethető vissza, hogy a nevesebb szakemberek közül Heyrovsky (1955) és Plavilstshikov (1940) nem tekintették a fűz légycincért önálló fajnak. Heyrovsky (1955) szerint a Magyarországról leírt faj a Molorchus kiesenwetteri morpha schmidti Gagl. változatnak felel meg. Plavilstshikov (1940) differenciáltabban fogalmaz. Mivel a m. schmidti átmeneti forma a tipikus Molorchus kiesenwetteri és a Molorchus salicicola között, ez utóbbi nem tekinthető önálló fajnak, legfőbb fűz ökotípusnak. Az