Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Jaksa Helga – Vass Erika: Az alsóvárosi társadalom és a havi búcsú

A búcsú két napja A második világháború előtt a búcsúra érkezők gyalog jöttek, sátoros kocsi kísérte őket. A plébánián már a megelőző hetekben hirdették, hogy akinél van elég hely, fogadja be a búcsúsokat, akik rendszerint az udvarban, a színben telepedtek meg. Az alsóvárosi gazdák büszkék voltak, ha búcsúsok szálltak meg az udvarukban, és onnan közösen, énekelve mentek a templomba. A szállást szívességből adták, nem vártak érte fizetséget, de illő volt, hogy a megszálló búcsúsok imát mondjanak a háziakért. Olykor baráti kapcsolat is kialakulhatott a háziak és a búcsúsok között, gyakori volt, hogy több éven át ugyanott szállt meg egy-egy csoport. Akik a templom közelében laktak, gyakran nem csak szállást adtak, hanem az udvarukban álló kutat más búcsúscsoportok rendelkezésére is bocsátották. A megkérdezettek mindegyike beszámolt arról, hogy régen vendégséget tartottak a búcsú két napján. Egy-egy családnak kb. 30 vendége volt, főleg rokonok jöttek a Szeged környéki tanyákról, falvakból. A vendégek már a búcsú első napján megérkeztek, hogy a miséken és az éjszakai virrasztáson is részt vehessenek. A háziak is elmentek a templomba, általában a nagymama maradt otthon a konyhai teendőket ellátni, de úgy szervezték a tennivalókat, hogy mindenki elmehessen valamelyik misére. Virrasztani főleg az asszonyok mentek, hajnali kettőig akkor is ott voltak, ha másnap helyt kellett állni az ünnepi ebéden. Az ünnep vallásos tartalmán túl alkalmas volt a szórakozásra is, adatközlőink a Szentháromság utcán végighúzódó sátorsorokról és az alkalmi borkimérésekről, a duttyánokról számoltak be. A fiatalság által és számára szervezett bálok is részei voltak az ünnepnek. A bálban élő zene volt, a lányok csak kísérővel mehettek el, ez jó alkalom volt az ismerkedésre. A vasárnap délelőtti mise és a körmenet nagyon fontos volt az alsóvárosiak számára, aki csak tehette, részt vett ezen. A körmenet rendje meghatározott volt, de erre adatközlőink már nem emlékeztek pontosan. A vasárnapi ebédre általában tyúklevest főztek és birka- vagy marhapaprikást, a sütemények közül a rétes volt a legkedveltebb. A vendégek vasárnap délutánig maradtak, a búcsús csoportok is ekkor mentek haza, ki korábban, ki később, attól függően, mekkora út állt még előttük. A búcsút lezáró misére főleg az alsóvárosiak mentek el a vendégek távozta után. Adatközlőink, akik saját háború előtti élményeikről számoltak be, a 20-as években születtek, tehát még gyerekek vagy fiatalok voltak abban az időben. Szívesen emlékeztek vissza a búcsúra, olyan eseményként emlegették, amely nagyon fontos volt az életükben, hosszú ideig készültek rá és hatása is erős volt mind rövid, mind hosszú távon. A búcsú előtt szinte minden gyerek új ruhát kapott, emlékezetes volt a körmenet, de a vásári forgatag is. A búcsú