Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Jaksa Helga – Vass Erika: Az alsóvárosi társadalom és a havi búcsú

lehetőséget adott a rokoni kapcsolatok ápolására, a szűkebb közösség közös élménye volt, de távolabbról érkező emberekkel is megismerkedhettek, ezekben a napokban kitágult a világ. Egyik adatközlőnk például kedves emlékként tartja számon, hogy 1943-ban a náluk szállást kérő délvidéki búcsús csoporttól tanult egy vallásos éneket, amit máig is szívesen énekel: Magyar nemzetnek Védőasszonya Légy népednek hűséges oltalma! Ki annyi számos hosszú éven át Légy hűséges most is megvédni e hazát! Védd jó Anyánk ez országot Mit Szent Királyunk neked ajánlott. Szűz Anyánk, Te légy velünk, Ne hagyd, ne hagyd, hogy elvesszünk! Későbbi életükre fontos útravalóul kapták, hogyan ünnepelnek szüleik, nagyszüleik, vallásukban is megerősítette őket ez az esemény, ezért volt nehéz elfogadniuk a háború utáni változásokat, amelyek teljesen átalakították az egyén és a közösség viszonyát, a társadalom minden rétegében hatottak. Az alsóvárosiak és a búcsú kapcsolata 1997-ben Alsóváros az utóbbi évtizedek társadalmi mobilizációja következtében ma már nem tekinthető „parasztvárosnak", emellett pedig a vallásos élet tiltásával és újabban a nyugati tömegkultúra elterjedésével sok embernek megszűnt a vallás iránti igénye. Emiatt az alsóvárosi lakosok körében a búcsú fogalma, s ezzel összefüggésben annak megünneplése egymástól nagyon eltérő formákat ölt. Az ünneplés vallási és profán részének aránya alapján az alsóvárosiakat négy csoportba soroltuk, melyeket az alábbiakban ismertetünk. Az első csoportba azokat a lakosokat soroltuk, akiknél egyaránt hangsúlyos az ünnep vallási és profán része. Ez tehát az a csoport, akik megőrizték a régi szokásokat. Többségük idős, az 1920-as években született személy, de a beszélgetésekből kiderült, hogy gyermekeik és unokáik körében lesz folytatása az ünnep ilyen típusú megtartásának. A második csoportot azon vallásos lakosok alkotják, akik az idén már nem rendeztek vendégséget, vagyis a búcsú családösszetartó szerepe ezeknél az embereknél megszűnt. Ide idős, többnyire egyedülálló személyek tartoznak, akik rossz egészségi állapotuk miatt a templomba is csak nehezen jutnak el, s csak a megszokott misék egy részére. Ebből kifolyólag ők már nem tudnak vendégeket fogadni, gyermekeik pedig vagy távol élnek (pl. Buda-