Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

NÉPRAJZ - Barna Gábor: Alsóvárosi búcsú 1997. Egy helyi vallási ünnep szerkezete

hasonló társadalmi szerepek formálhatják, s releváns szimbólumrendszer utalhat az ünnep tartalmára. E kérdésekről tartottam bevezető előadást, amelyben az ünnep tér-, idő és társadalomszerkezetét részben ellentétpárokra, részben párhuzamokra építve rajzoltam fel. E kérdésekről a külföldi vendéghallgatók is elmondták véleményüket. Példáim korábbi tapasztalataimra épültek, az alsóvárosi búcsú modelljét adták. Végső kutatási eredményeink ezt 1997-re vonatkozóan részletekbe menően pontosították, s megerősítették. Az alsóvárosi havibúcsú egyszerre egy indulgencia-nyerésre épülő ünnep és egy templom dedikációs ünnepe is. Azaz egyszerre viseli magán a lokális közösségi ünnep, s egy nagytáji búcsús ünnep jellegzetességeit. E két jelenségcsoport összetevői keveredetten vannak jelen. A búcsús ünnep struktúrája a szakrális és profán összetevők sajátos szerveződését mutatta. Az ünnep térszerkezeténél vizsgáltuk a semleges és a profán, valamint a szakrális térelemeket. Az előzőknél a Várost magát, illetőleg a Mátyás tér körüli utcákat, a Mátyás tér profán színtereit (vásárosok, mutatványosok, parkolóhelyek stb.), az utóbbinál pedig a templomot, a kolostort, s az időlegesen szakrális térré emelkedett körmeneti útvonalat. S figyeltünk egy köztes tér-szerkezeti elemet is: Bálint Sándor és Szent Ferenc szobra körüli teret, A profán és szakrális térszerkezet időszakosan egymásba csúszhat, illetőleg történetileg a szakrális dominanciáját mutathatja, amint ezt jelzik a környező utcák nevei: Barát utca, Szent Ferenc utca, Szent Antal utca, Boldogasszony sugárút, Szentháromság utca, Apáca utca stb. Az események hangsúlyos színtere a Mátyás tér. Ezen belül a templom, amely a „mennyei Jeruzsálemet", az örök életet példázza, a szervezett és spontán ájtatosságok, az áhítat, az imádság, a csend, az elmélkedés és a lelki megnyugvás színtere. Vele szemben a mindennapi életet, a halandó földi létet szimbolizáló tér egy része az adás-vétel, a szórakozás, a zene és ricsaj helyszíne. Ez a két térfunkció a havibúcsú idején érintkezik egymással, kifejezvén összetartozásukat, kapcsolatukat. A havibúcsún ez az Alsóváros és a ferences kolostor-templom, a földi és az égi otthon találkozását jeleníti meg. Térszerkezetben spontán hierarchikus elrendeződés illetőleg tudatos rendezettség volt megfigyelhető, ami egyfajta időbeni folytonos átrendeződést, e hierarchikus térszerkezet részbeni átalakulását, s hierarchikus rendjének hullámzását mutatta. Ez mutatja a tér- és idősíkok kölcsönös áthatását. Más szavakkal a templom és a közvetlenül hozzá kapcsolódó terek a liturgia, a (szervezett) istentiszteletek és a spontán vallási megnyilvánulások színhelyei is ezt a hullámzást mutatják. Két fő centrális tér alakult ki: a szentély, a kegyképpel, amely elsősorban a szervezett liturgia színtere volt, s amely a misék idején kitágult, magához vonzotta a templom egész terét, a folyosót és a templom főbejárata körüli teret is. Nem tudta azonban egészen magához vonzani a Fekete Mária-oltárát és környékét, amely mindvégig