Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Halmágyi Pál: A makói múzeum történeti arcképei

13. Justh Gyula Héya Zoltán /másolat/ 1930. 14. Kossuth Lajos Csikós Miklós 1955. A most felsorolt 14 képpel együtt összesen 29 kép történetét, sorsát kellene ismernünk. A valóságban azonban napjainkra csak 24 festmény maradt meg. Az ötvenes évekre eltűnt, s nem került a múzeumba II. Rákóczi Ferenc kisméretű képe és a Návay Tamás (II.) főispánról készült festmény. Marczibányi István alispán, báró Prónay László, Muslay Antal, gróf Teleky József főispánok képei jelentik a legfogósabb kérdést. 1923-ban Sümeghy még látott 4 öreg képet, amiről csak bizonytalanul merte feljegyezni, hogy kiket ábrázol. Fél évszázaddal később, mikor a múzeumba került régi képek feltárása megkezdődött már ennyi támpont sem volt, hogy melyik kép, kit ábrázol. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy nemcsak 4 ismeretlen személyt ábrázoló régi kép volt a gyűjteményben, hanem 7, sőt az uralkodó portrék és politikusok képei is megszaporodtak szintén 7 képpel: (Az ismeretlen képek mára jórészt meghatározásra kerültek, így ezeken a neveken szerepelnek, csak a (?) jelzi, hogy róluk van szó.) Báró Prónay László (?) Mária Terézia Muslay Antal (?) V. Ferdinánd Gróf Teleky József (?) Justh Gyula (Vastagh) Marczibányi Lőrinc (?) Erzsébet királyné (K.B.) Gróf Batthyány János (?) Andrássy Gyula Hertelendy József (?) Návay Lajos Balogh Péter (?) Justh Gyula (Héya) Mi lehet a magyarázata, hogy 1923-tól - a Sümeghy féle számbavételtől - 1950-ig eltelt negyed évszázadban ilyen jelentős mértékben megnőtt a képek száma? Különösen úgy, hogy csak két kép készült ebben az időszakban (Návay Lajos, Justh Gyula mellkép), s az első ránézésre is látható, hogy a többi kép legalább a 19. században készült. A képek jelentős számú gyarapodására feltevésünk szerint egyedül a trianoni országcsonkítás ad magyarázatot. Sümeghy Dezső 1923-ban vetette papírra tanulmányát a Csanád vármegye széképüietében akkor meglévő 15 db képről. Azt is tudjuk, hogy az elszakított Torontál vármegye adminisztrációja Nagybecskerekről Kiszomborra menekült és 1923. december 31-ig itt is működött, mint csonka vármegye. Több mint valószínű, hogy a meneküléskor magukkal hozták a megyeházáról a volt torontáli főispánokat ábrázoló régi festményeiket, ill. az uralkodóház tagjainak képeit. Szinte bizonyossá teszi ezt Mária Terézia hatalmas méretű (285 x 158 cm), képe, mely ha Csanád megyében lett volna, biztos, hogy a Sümeghy-féle listán szerepelne. Monogramja viszont szerepel Torontál vármegye címerében, s így szinte biztos, hogy a vármegyeháza számára annak idején meg is festtették képét.