Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nagy Ádám: Értékpapírok a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményeiben

szegély" is. Az értékpapír egyik oldalát tetszőleges hullámvonal mentén vágták le, a leeső papírcsík a kibocsátó intézménynél maradt, így vitás esetben a papírt és a csíkot összeillesztve minden kétséget kizáróan meg lehetett állapítani annak eredetiségét. A részvény fő-, képes oldalán szerepel a kibocsátó intézmény pontos neve, a részvény jegyzett értéke (az értéket többször is feltüntetik a papíron szövegesen, számmal és külön díszes (sarok)rajzolatban), a középmezőben hosszabb rövidebb utalás olvasható az alapszabályban rögzített jogokra és kötelezettségekre. Itt található a sor-, esetleg a sorozatszám s szükségszerűen a kibocsátás kelte is nyomtatott vagy tetszés szerint kitölthető formában. Az összehajtott ív belső oldalára vagy külön betétlapra nyomtatták az értékpapírhoz tartozó szelvényeket a legfontosabb azonosítási adatokkal valamint a kamat vagy osztalék fizetés dátumával. Ezek sok esetben csak hiányosan maradtak meg. Természetesen nagyon fontos az értékpapír állapota (hajtatlan, ép, tiszta). Az értékpapírok gyűjtésekor - már csak a mai árak alakulása miatt is, a különböző típusú értékpapírokból eleve különböző mennyiséget bocsátanak ki, ill. a különböző típusoknak más és más a visszaváltási gyakorlata - alapvető szempont a típus: mit ígér a kibocsátó? Ez alapján három fő csoportba oszthatók az értékpapírok: 1. jövedelem részesedést, 2. kamatot 3. nyereményt ígérő papírok A jövedelemrészesedést ígérő ún. osztalékpapírok a legrégebbiek és talán ma is a legelterjedtebbek. Ezek közé tartozik a részvény, amely előre meghatározott számú egyenlő névértékben kerül kibocsátásra s egyenként a részvénytársasági tulajdon egy hányadát és a velejáró jogokat testesíti meg. Nagy előnye, hogy a részvényes csak az általa megvásárolt részvények értékének mértékében vállal kockázatot. Gyűjtési szempontból ez azt jelenti, hogy a sikeres vállalkozás papírjai nagyrészt eltűnnek, hiszen a lejártukkor visszaváltják azokat. A korában semmitérő papírok nyilvánvalóan több helyen megmaradtak. Az első szegedi 200 forintos részvényt 1870-ben a szegedi gyártelep építésére bocsátották ki. Korainak számít a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank 100 forintos részvénye 1888-ból és az Első Szegedi Cs. és Kir. Szabadalmazott Műtrágyagyár Rt. 1893-ban megjelent 200 koronás azaz 100 osztrák értékű forintos részvénye. Később aztán többen és többször adtak ki részvényeket. A Délmagyarországi Közgazdasági Bank 1909-ben 200 koronás részvényt, majd az Endrényi Lajos Nyomda és Hírlapkiadó- Vállalat Rt. jelentetett meg 1000 koronás papírt 1917-ben. Az 1920-as években sorozatbanjelentek meg a legkülönbözőbb cégek (Szeged-Csongrádi Takarékpénz-, tár, Építő Rt., Czinner és Tsa Szalámigyár Rt., Back Bernát és Fiai Gőzma-