Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1997 (Szeged, 1998)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Nagy Ádám: Értékpapírok a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményeiben

Az értékpapír megnevezés újabbkeletű összefoglaló fogalom. Jogi szempontból ez alatt értünk minden olyan okiratot, amely által valamilyen pénzbeli követelés valósulhat meg az okirat bemutatója, tulajdonosa számára. Ilyen okirat, értékpapír a bankjegy is, de első sorban a kötvényeket, részvényeket, váltókat, csekkeket, stb. értjük alatta. Közgazdasági értelemben az értékpapírok csak a hosszú lejáratú befektetésekkel kapcsolatos okmányok. Nagy pénzösszegeket igénylő vállalkozásokhoz legegyszerűbb módon értékpapírok kibocsátásával lehet olyan tőkekoncentrációt elérni, amellyel már el lehet kezdeni a célul kitűzött beruházást. Tulajdonképpen, aki kibocsátja az értékpapírt, az hitelt vesz föl, aki vásárol értékpapírt, az befektet, hitelez. A befektetés mértéke a vásárlótól függ. így valósulhat meg, hogy a sokfelé, elszórtan található kisebb nagyobb pénzek nagyobb tőkévé összegződnek. A hitelezők hosszútávra kötik le pénzüket, de valamilyen formában ez idő alatt is pénzhez jutnak. Az értékpapírok meghatározott hitelműveletek formájában egyszeri (nyeremény), vagy rendszeres nyereséget ígérnek (osztalék, kamat) a lejáratkori visszafizetésig. Az értékpapírok mindig viszonylag hosszú lejárata miatt és célszerű darabolása révén forgalomképessé válnak, azaz az értékpapírokban megtestesülő tőkének, mint bármilyen más vagyontárgynak a piaca is kialakul. Lényeges különbség más pénzbeli követelést megtestesítő okmányokkal szemben, hogy az értékpapíroknak az értékük mellett áruk is van, s ez jelenti a piacképességüket, tulajdonképpen az életképességüket. A második világháború után hazánkban is megszüntették az értékpapír kibocsátást és a tőzsdét is, mint a kapitalista társadalom és gazdaság tipikus megnyilvánulási formáját. Az Elnöki Tanács csak 1982-ben engedélyezte a kötvény kibocsátást 28. sz törvényerejű rendeletében. Az 1986. évi 34. sz törvényerejű rendelettel pedig a részvények kibocsátását engedélyezték. Az elgondolások felemásságát jelzi, hogy a tőzsdéről ekkor még szó sem lehetett. Az értékpapírok nyomdai úton előállított okmányok. A kivitel igényessége, rajza, díszítése, nyomdai és papír minősége, mind szempont a gyűjtői forgalomban. Igen lényeges keresleti szempont, hogy a díszítésben a különböző növényi vagy más ornamentális motívumon kívül látható-e esetleg a kibocsátó gyár, üzem, helység valamilyen látképe, vagy pedig a beruházás céljára utaló motívum, pl. vasút, csatorna, kohó, malom, stb. A külső megjelenés színvonalát emeli s közvetve bizonyára a papír iránti bizalmat is növelte, ha a rajzot ismert művész tervezte, rajzolta. Ma már bizonyosan többet érnek a szignált, a stílusról is felismerhető művek. A papírokat (száraz)pecsét vagy bélyegző hitelesíti valamint a kibocsátó nevében aláíró személyek aláírásai. A korábban kibocsátott papírok valódiságát segített ellenőrizni egyszerű mechanikus módon még az ún. ,juxta-