Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)
NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: XVIII. századi gazdasági számadások Kiskunmajsán
ségnek, mert lehetetlenné tette a puszta felosztását a tulajdonosok között. Az 1758. december 7-én tartott tanácsülés egyetlen tárgyaként a kölcsönterhek megoldása szerepelt. A következő évben a puszta másik felét már Kecskemét bérelte. A szerződés 1759. április 24-től 1761. április 24-ig szólt. A haszonbér 200 Ft volt, ugyanakkor a kocsma használatáért 60 Ft-ot fizetett. A megállapodás szerint, abban az esetben, ha Rádli zálogbirtoka felszabadul, úgy azt is megkapja Kecskemét 320 Ft évi haszonbérért, melybe a kocsma nem tartozik bele. Ennek ellenében köteles a város 2000 Ft azonnali kölcsönt nyújtani a községnek, az évi haszonbér pedig mindaddig a kölcsön törlesztésére lesz fordítva, míg az fennáll. Az utolsó részlet lefizetése alkalmával a bérlet is megszűnik. így tudott Majsa Rádlitól megszabadulni. A másik jelentős kölcsönt - 2000 Ft-ot - a szegedi piaristáktól kapták, melynek végleges rendezése 1755. július 18-án történt, amikor az eredeti összeg utolsó részlete - 1250 Ft tőke és 99 Ft 24 kr. kamat egy összegben került kifizetésre. 1755. május 2-án a Jászkun kerület hatósága 850 Ft kölcsönnel járult a község megsegítéséhez, melyet 1758. április 20-án fizettek vissza. 1756-ban Wonnet Ferdinánd szegedi lakos 1000 Ft-ot adott, melyet 1760-ban fizettek vissza. 1756-ban 200 Ft kölcsönt kaptak a szegedi minoritáktól, melyet 10 lovas kiállítási költségeinek részbeni fedezésére vettek igénybe. A tanács egyetlen célja a megváltott pusztákra kiszabott (és természetesen Majsára) mintegy 10250 Ft örökváltság törlesztő részleteinek határidőre való kifizetése. 1756-ban a váltságár legnagyobb részét már kifizették, és ezután - mintegy hálaadásképpen - folytatták az 1749 óta félbemaradt templom építését, melyet tető alá hoztak. Részletesebben a bevételi forrásokról. A kocsmák a község fő jövedelmi forrásai voltak. Nemegyszer az évi tiszta haszon 90 %-át adták. Már az 1742-43. évi számadás 466 Ft 31 krajcárt kitevő bevételéből 335 Ft 15 kr. esett arra az egyetlen üllési csárdára, melynek első csapiárosa Kiss József volt. 1744. május 10-én Kiss József már Majsán számol és ad a községnek tiszta haszonként 168 Ft 15 krajcárt, majd június 27-én 92 Ft 12 kr-t, szeptember 14-én 135 Ft-ot, december 18-án 119 Ft 13 kr-t, végül 1745. április 17-én 213 Ft-ot. Az 1744. december 18-án befizetett 119 Ft 13 kr. 111 akó bor, az 1745. április 17-én befizetett 213 Ft pedig 102 akó bor és 12 akó pálinka eladásából eredt. 1744. május 10-én a második kocsma csapiárosa, Kitus Gergely is 107 Ft-tal számol el. Tehát az 1744-45. számadási év borhaszonból eredő bevétele 834 Ft volt. Ennek az összegnek 10 %-át kapta a kimérő, de részesedett belőle a község bírája és a borbírói teendőkkel megbízott tanácstag is. Általában 30 % körül mozgott az összes kiadás. Az italmérésből származó jövedelem azonban még így is magas volt. Lássunk néhány példát:
