Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: XVIII. századi gazdasági számadások Kiskunmajsán

1748 novemberében 90 akó bort vásárolt a község összesen 134 Ft 26 kr. értékben. A drágább bor iccéjét 4 kr., az olcsóbbét 3 kr-ával kimérve 123 Ft 38 kr-t kerestek. Volt azonban még előnyösebb borvásárlása is a községnek, amikor a vételár dupláját is elérte a nyereség. Öt akó silányabb bort vettek, melynek akója csupán 1 Ft 8 kr. volt. Iccénként 3 kr-ával való kimérése 9 Ft 20 kr, hasznot eredményezett. Habár a szölöültetést szorgalmazták, a magas fogyasztás miatt behozatalra szorultak. Budai, kecskeméti, szekszárdi, szentendrei és szigetvári borokról emlékeznek az iratok. Ezeket bizonyára a gyenge minőségű helybeli borok feljavítására is használták. A bormérésből eredő jövedelem 1754-ben 408 Ft, 1755ben 801 Ft, 1758-ban 1102 Ft, 1761-ben 1500 Ft, 1763-ban pedig már 1776 Ft volt. A község szeszesital fogyasztásába besegített a helyben elszállásolt nagyszámú katonaság és az átvonuló seregek is. A megnövekedett igényeket a század végén már több, engedéllyel rendelkező kurtakocsma is próbálta kielégíteni. A mészárszék már korántsem volt olyan jövedelmezőnek mondható. Az első években nem is vesződött vele a község, hanem haszonbérbe adta. Első bérlője Veréb Mihály mészáros volt, aki évi haszonbérül 3 db bőrt, 2 bécsi mázsa húst, egy bécsi mázsa faggyút és 3 forintot fizetett. 1747-ben már házi kezelésben találjuk Busa János székbíró felügyelete alatt, ki fáradtsága jutalmául évente egy pár csizmát kapott, de övé volt a láb, és a bélnek egyharmada is. Az alája beosztott mészároslegény rendes konvenciót kapott, és a község alkalmazottai közé tartozott. Bére 30 véka búza, 20 font só, egy pár csizma, egy pár fejelés (valószínűleg a lábbelire vonatkozott) és egy mázsa hús volt. Ezenkívül a vese, szív és a pacal egyharmada is megillette. Forgalma a lakosság lélekszámához viszonyítva elég élénk lehetett. (Majsa lakossága ebben az időben az irredemptusok gyakori költözködései miatt igen változó volt, mintegy 1300-1600 lakossal lehet számolni.) 1753-ban Horváth Mihály székbírósága alatt 679 Ft összvételáron vett 51 nagyjószág, 33 juh és 149 bárány húsát mérték ki. 1756-ban a levágott állatok számában már jelentős növekedést találunk, ugyanakkor a községnek a mészárszékből származó jövedelme mindössze 31 Ft. Ez 1761-ben elérte a 78 Ft-ot. Voltak azonban évek amikor a mészárszék semmit sem jövedelmezett, csak a konvenciót élvezők hússzükségletét elégítette ki. Innét került a hús az „úri rendek megfordulásakor" a községháza asztalára is, ahol különösen Kisasszony napján - búcsúkor - tartottak nagy ünnepséget. A levágott állatok bőrének egy része is konvencióra ment. Ebből kapott a cseléd- és a pásztornép subára, bocskorra, bőrkapcára valót, míg a felesleget bőrszedő zsidók vették meg. Az első név szerint ismert bőrszedő Salamon Izsák óbudai lakos volt, kivel a község szerződést kötött. 1756-ban