Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Egy jellegzetes szegedi vállalkozó-iparos élete (Czúcz Ferenc 1883-1977)

díj valószínűleg ritkaságnak számított, az összeg nagyságáról megjegyezte, hogy akkor 15 db 100 kg-os disznó árának felelt meg. Takarékos életmódjával, mely tanulóéveiben sokszor a koplalást jelentette, az egész utazási ösztöndíjat hazahozta, s valószínűleg ez tette lehetővé, hogy hazatérte után két hónappal 1909 januárjában önállósította magát. A több mint egy évig tartó vándorútja során dolgozott osztrák, német, svájci városokban, leghosszabb ideig Berlinben nyolc hónapot, de eljutott Párizsba és Londonba is. A nyelvtanulás nehezen ment, mivel szabadidejében mindig magyarok között volt. Élményeiről sűrűn küldte haza képeslapjait későbbi feleségének Havrilla Annának, aki gondosan albumba rendezte a tőle 1904 és 1908 között kapott lapokat. A közel 400 darab alkalmi és városképet tartalmazó 95 lapos album az egyleti vándorkönyvvel együtt a múzeum történeti gyűjteményébe került. Szegeden első műhelyét a Feketesas u. 21. sz. ház pincéjében rendezte be, három hónap múlva a Boldogasszony sgt. 9. sz., a mostani Béke étterem helyén volt régi épületbe, egy szük kis műhelybe költözött. Ugyanott lakott egy szoba-konyhás lakásban. Önéletírása keveset beszél családjáról. 1909 júniusában nősült, gyermekei: János 1910-ben, Anna 1912-ben, Ferenc 1927-ben született. Az Iparügyi Minisztériumtól gépsegély keretében oszlopos fúrógépet és villanymotort kapott, majd Szegeden elsőként beszerzett egy autogén hegesztő készüléket. Egy év után, - mivel a műhely kicsinek bizonyult - a Tisza Lajos krt. 69. sz. alatti volt istállót és színt alakította át műhellyé, ahol már 2 esztergapadon és gyalugéppel tudott dolgozni. Lakása a Dáni u. 3. sz. alatt volt. Arra nincs adat, hogy pontosan hány tanulóval, segéddel, alkalmazottal dolgozott, a mühelybelsőt ábrázoló két fényképen 5 munkásával látható. A Tisza Lajos krt.-i műhely (1911-1914) fölszereléséhez hozzátartozott a telefon is. Vállalt gazdasági gépek készítését, javítását, nyomda, cukrászda, húsüzem átalakítást villamosüzemüre. Munkája akadt bőven, pár év múlva a Tisza Lajos krt.-i műhely is szűknek bizonyult, mégis az áhított saját házat és üzemet csak családi összefogással és kölcsönnel tudták megvalósítani. 1914 februárjában megvásárolták a Vitéz u. 23. sz. alatti elhanyagolt, zsindelytetős házat, ahol a víz és csatorna a kapun belül volt, villany és gáz azonban még az utcában sem volt. Augusztusra készen lett a földszintes, háromszobás ház átalakítása műhellyel együtt. Az akkor két éves Anna lánya ma is ugyanabban a házban lakik. A júniusban kitört háború hátráltatta az építkezést, bevonuló katonákkal rakták tele.