Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Vörös Gabriella: Szarmaták Attila seregében. (Településtörténeti vázlat)

VÖRÖS GABRIELLA Szarmaták Attila seregében Településtörténeti vázlat A hunkori szarmaták történetéről szólni legalább olyan nehéz vállalkozás, mint szállásterületük határait biztonsággal megvonni, és régészeti emlékeiket egyértelműen meghatározni, a Kárpát medencében élő, ide vándorló, vagy csak átvonuló, sokszor keveredő népek hagyatékából kiemelni. Ennek egyik oka - a sok közül talán a legfontosabb, - hogy a 4. század végétől már csak elvétve tűnnek fel a forrásokban, másrészt pedig, hogy az alföldi hunkori leletanyag belső időrendje, összetevőinek eredője, etnikus háttere máig tisztázatlan. A szarmaták földjének nyugati és déli határa évszázadokon át változatlan volt: a Duna által is határolt és védett római limes. Keleti és északi végeit a lelőhelyek rajzolják ki, illetve a 3. század végén, a 4. század elején a szállásterület védelmére létrehozott Csörsz árok vonala. Ettől kezdve kiterjedése folyamatosan csökkenni kényszerült, népessége megritkult a korábban sűrűn lakott részeken, súlypontja egyre délebbre tolódott, a Körösöktől délre eső tiszántúli és Duna-Tisza közi területekre. A 4. század végére - az 5. század elejére - már zömében a Tiszától nyugatra rendezkednek be, bár a Tiszántúlt sem hagyják fel teljesen. A birodalmak és népek sorsát eldöntő események a két római birodalom határain belül történnek, a historikusok elsősorban császárok, politikusok, hadvezérek nevét örökítették meg és hagyták ránk. A kis népek sorsa árnyékban maradt, történetük legtöbbször közös a hunok nyugati terjeszkedésének időszakával. A menekülést, a birodalom még biztosnak remélt határain belülre való költözést, vagy a behódolást és a hunokhoz való csatlakozást választották. Nem történik ez másként a szarmaták esetében sem. A 401-ben kitört pánik közülük is sokakat magával ragadott. Voltak, akik a vandálokkal nyugat felé tartottak, vagy a Balkánra települve római zsoldba álltak. Azok, akik maradtak, a 420-as évek közepe táján, amikor a hun hatalmi súlypont a Kárpát medence szívébe került, a hódító hunok fennhatósága alá kerültek. Ott találjuk a szarmatákat is a hadjáratokban a gepidákkal, szkírekkel, név szerint is jól ismert keleti rokontörzsük hunokhoz csapódott töredékeikkel, az alánokkal együtt. Az Alföldön maradt szarmaták katonai súlyára és jelentőségére jellemző, hogy Attila halála után a gepidákkal együtt kerekednek felül a megosztott és viszálykodó hun királyfiakon 455-ben a Nedao folyó melletti