Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Halmágyi Pál: Bevezető az I. és II. világháborús emlékművek Makón és környékén című tanulmányhoz

202 Halmágyi Pál A belügyminisztérium mindezekre figyelemmel körrendeletben hívta fel a törvényhatóságokat, hogy e körben tájékozódásért a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottsághoz forduljanak.

1 A politikusokat, katonákat, művészeket tömörítő társadalmi szervezet 1916 augusztusában elérte, hogy minden a Hadügyminisztérium által felállított katonai emlékmű tervét ő véleményezze. A világháború negyedik évében e társadalmi mozgalom mellett már a magyar törvényhozás is foglalkozott az elesettek emlékének megörökítésével. 1917 tavaszán terjesztette be a belügyminiszter a VIII. tc-t, mely kimondta: „Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében." Második szakaszában előírta a törvény, hogy minden község (város) anyagi erejének megfelelő méltó emléken örökítse meg a hősök neveit. 1927-ig e törvényen túl még 11 jogszabály, rendelet, utasítás foglalkozott a hősök emlékének megörökítésével és 5 a sírjaik gondozásával. Közülük jónéhány kimondottan a financiális kérdéseket, hatáskori összefüggéseket rendezte, míg mások a kitűzött nemes cél elérésének művészeti, esztétikai kérdéseivel foglalkoztak. 1917 vége felé már látszott, hogy ezen elképzelések leginkább csak a háború után fognak megvalósulni. így is történt és az 1917. évi VIII. tc. és a három belügyminiszteri rendelet után csak 1922-ben foglalkozott a minisztérium ismét a hősi emlékmüvek kérdésével.

2 Gróf Klebeisberg Kuno belügyminiszter 1922-es rendeletében a háború utáni nehéz gazdasági helyzet és infláció miatt az emlékmüvek megvalósítását még nem látta időszerűnek/ A minisztérium megelőzendő a silány és kontár emlékek felállítását, szigorú engedélyezési eljáráshoz kötötte e munkákat.

4 1924 nyarára a hősi emlékek megvalósítását szívén viselő és a művészi minőség fölött őrködő Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság feloszlott.

5 A felállítandó emlékművek engedélyeztetésére a belügy- ill. a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy új Bíráló Bizottságot szervezett 1924 novemberében.

6 A főhatóságok mellett a művészek is létrehozták e területen saját egyesületüket, hiszen fontos gazdasági érdekeik fűződtek e megrendelésekhez. Egyesületük - a „Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetségéinek - alapszabályában kiemelték, hogy elsősorban hazafias célú közmüvek emelésével foglalkoznak.

7 A szigorú szabályok dacára mégis elfordult, hogy olyan emlékmüvek leleplezésére, felavatására kértek engedélyt a községek, melyek nem az előírt eljárás (művészi bírálat, közgyűlési határozat, törvényhatósági jóváhagyás) szerint, valósultak meg. Ezen emlékmüvek leleplezését nemcsak, hogy nem