Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Halmágyi Pál: Bevezető az I. és II. világháborús emlékművek Makón és környékén című tanulmányhoz

engedélyezte a belügyminiszter, de mindazokkal szemben, kik erre okot szolgáltattak fegyelmi és anyagi felelősséget állapított meg.

8 Egyes fegyvernemek, ezredek, testületek (pl. tengerészek, tüzérek, orvosok) is saját emlékmüvek felállításán fáradoztak.

9 1927-ben ismét intézkedett a belügyminiszter a hősi emlékmüvek felállítása tárgyában. Ekkor már csak olyan hősi emléket lehetett a községeknek, közösségeknek, testületeknek megrendelni, melynek „nagy mintáját" a Bíráló Bizottság kivitelezésre alkalmasnak találta és ezt írásban is igazolta.

10 E most áttekintett intézkedések, s a nyomukban megvalósult emlékmüvek arra vallanak, hogy az államvezetés és a helyi közösségek méltó emlékművek állításával rótták le kegyeletüket az elesett hősök előtt. A hajdani Csanád-Arad-Torontál k.e.e. vármegye területén emelt emlékmüvek megvalósításának igen szűk korlátokat szabott az adott községek, közösségek anyagi ereje is. (Ez még a volt megyeszékhely, Makó esetében is kézzelfogható, mikor szőrszálhasogató kukacoskodással vizsgáltatta a város Pásztor János emlékmüvének helyszínre szállított köveit. Ezen eljárásról a következőképpen emlékezett meg a neves szobrászművész 1929. július 6-án a „tekintetes tanácsnak" írott levelében: „Szabadjon megjegyezni, hogy az országban már a 25-ik hősi emléket állítom, azok között ez az egyedüli eset, a hol bírósággal és levonásokkal fenyegetőznek. Mondhatom művészi önérzetemben mélyen sértve érzem magam." Mindennek dacára, ha végig nézzük a térség I. világháborús emlékmüveit, megállapíthatjuk, hogy majdnem mindenütt sikerült méltó módon megörökíteni és megőrizni a nagy háborúban elesettek emlékét és neveit. A vizsgált 14 településből 12-ben van I. világháborús emlékmű. Csak a két legkisebb község, a néhány száz lakosú Óföldeák és Kövegy nem állított önálló emléket. (Az óföldeáki elesettek neve [7 fó] azonban a földeáki emlékművön meg van örökítve). Az I. világháborús emlékműveket időrendben vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy kezdetben (1922-1929-ig) szinte kizárólagos szobrok születtek (a makói zsidóság és a makói gimnázium emléktáblái kivételével), míg a második szakaszban (1930-1939) inkább csak díszesebb, vagy egyszerűbb emléktáblákat avattak, ill. más, közösségi célra használható épületet tettek ünnepélyesebbé az ott elhelyezett, márványba vésett névsorokkal. Az emlékmüavatások időpontját vizsgálva túlnyomó többségében az október végi ill. november eleji dátumok tűnnek elő. A 12 ismert pontos időpont közül nyolc szeptember 29-e és november 10-e közé esik, ill. egy májusi és három június-júliusi avatási időpont van még. Az őszi időpontok természetesen a Halottak Napjához, míg a tavasziak az 1924-től május utolsó vasárnapjában meghatározott Hősök Napjához kapcsolódnak."