Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: A Csongrád-bokrosparti, Gyójai Gazda Olvasókör századeleji története jegyzőkönyvei tükrében

politikai, művelődési vonatkozásaira. Ennek a törekvésnek lehet egy kísérlete a bokrosparti olvasókör történetének bemutatása. Térjünk most vissza az alapforráshoz, s lássuk annak statisztikáját. 57 jegyzőkönyv áll a kutató rendelkezésére. Évente 4-8 jegyzőkönyv készült az első világháború éveit nem számolva -, de például 1915-ből és 1917-ből egyetlen jegyzőkönyvről sem tudunk, ennek oka valószínűleg az, hogy a háborús időszakban nem működött a kör. Az iratok többségét - jól olvashatóan és szabályszerűen - a Bokrosra helyezett tanítók készítették, közöttük leghosszabb ideig (1910-1918) a már említett Kiss József, akinek köszönhető: ez az olvasókör több és más lett, mint a tipikus és átlagos egyletek általában. A vidék, ahol olvasókörünk megalakult, Csongrád nagyközség északi, Tiszához simuló részén terül el. Nagyobbrészt a bokrosi közbirtokosság 1600 holdas közlegelője és szőlőbirtokok adják itt a megélhetési alapot. Korszakunkban a közel kétezer fős népességet kis- és törpebirtokos, jobbára szőlőt művelő gazdák alkotják, akik szétszórtan, egymástól távol elhelyezkedő tanyákon éltek. Ezek a gazdasági egységek akkor alakultak ki, amikor a múlt század közepén a legelők kiosztása megkezdődött. 1856-ban bérelt épületben iskola is működött, és a 70-es években már önálló iskolaépületben folyt a tanítás. Ennek tőszomszédságában a millenneum alkalmából egy kis kápolnát emeltek saját erejükből a bokrosiak. Ilyen társadalmi, gazdálkodási és kulturális feltételek által meghatározott körülmények között elsősorban a két tanyai körzet tanítói - Boér Antal, Drózdik János - és a csongrádi Gazdasági Egyesület bábáskodásával alakult meg az olvasókör 1908-ban. Gazdálkodási gondjaikat kívánták e kisközösségi önszerveződéssel orvosolni, és mellettük a szőlősgazdák biztonságot és a műveltségük szélesítését remélték a szervezettől, amelynek alakuló ülésén 46-an vettek részt a bokrosparti iskolában. Az elfogadott alapszabály szerint célja és rendeltetése „a területén lakó gazdák társadalmi tömörülése ... a gazdasági ismeretek terjesztése, a mezei gazdaság útjában lévő akadályok elhárítása, a hitelélet és vagyonosodás emelése", és terjeszteni a gazdálkodás legújabb vívmányait szaklapok és -könyvek segítségével.

5 A célok megfogalmazása aligha tér el a korban gombamód szaporodó hasonló olvasókörökétől. Viszont a megvalósítás, magvalósulás módjában már lényeges különbségeket figyelhetünk meg. Tulajdonképpen onnan kezdve, hogy Kiss József tanítót és feleségét kinevezték Bokrosra, és ő lett a kör jegyzője. Hatalmas lendületet jelentett az a tapasztalathalmaz, amelyet korábbi állomáshelyein, Karcagon és Kiskundorozsmán szerzett, ahol az előbbi helyen az önállóan, saját erőből megvalósított székházépítés gondjait, s az utóbbin pedig Szeged környéki tanyavilág árnyoldalait ismerte meg. Ezeket a tapasztalatokat adta át a kör-