Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Erdélyi Péter: A Csongrád-bokrosparti, Gyójai Gazda Olvasókör századeleji története jegyzőkönyvei tükrében

ERDÉLYI PÉTER A Csongrád-bokrosparti Gyójai Gazda Olvasókör század eleji története jegyzőkönyvei tükrében Egy kopottas keménytáblás füzetbe kötve őrződtek meg a fent nevezett gazda olvasókör jegyzőkönyvei a megalakulásától - 1908. december 7-étől egészen 1923. augusztusáig. Tehát 15 évet ölelnek át a választmányi ülésekről és a közgyűlésekről készült jegyzőkönyvek. Úgy tűnik, hogy jelentéktelen dokumentumról van szó. Olyanról, amilyenből több tucatot ismernek, s tártak fel már eddig az olvasókörök történetét értékelő történészek, helytörténészek. De ha e megállapítás mögé nézünk, nem is olyan egyszerű a kép, ugyanis az olvasókörök töredékének maradtak csak fenn hivatalos jegyzőkönyvei, többek között a hódmezővásárhelyi levéltárban őriznek néhány jegyzőkönyvet a 20-as évekből, és tudomásunk van arról, hogy a Sándorfalvi-Szaporhegyi Gazdasági Olvasókör jegyzőkönyvei id. Juhász Antal tulajdonában megvoltak." Ebből is látszik: viszonylag kevés olvasóköri jegyzőkönyv áll a kutatók rendelkezésére abban a megyében, ahol a körök sűrűsége s száma jóval meghaladja az országos átlagot. Becses forrás tehát a könyvecske, amelyet Kiss István közigazgatás-tudományi szakíró juttatott el a Tari László Múzeumba édesapja - Kiss József bokrosparti tanító, aki több éven át a körjegyzője volt - hagyatékából. A dokumentum-együttes értékét az is növeli, hogy a még működő csongrádi földműves olvasókör egyikének sem maradtak fent jegyzőkönyvei, s ezért azok történetének felvázolását csak a szűkszavú sajtóhírek, egy-két beadványuk, a központilag nyomtatott alapszabályok és a könnyen kopó visszaemlékezések szolgálják. A téma kutatását újra napirendre kellene tűznie a helytörténetírásnak, annál is inkább, mert (bár Bezdán Sándor és Nagy Gyula tanulmányai, amelyek a téma alapmunkái, nem estek ebbe a csapdába

3

) a feldolgozások többsége az agrárszocialista mozgalmakkal összefüggésben - tehát leszűkítve - tárgyalja a kérdéskört. Másrészt a paraszti művelődés kiváló kutatójának, Balogh Istvánnak a közel két évtizedes megállapítását is meg kell szívlelnünk, miszerint, „részletekbe menő helyi feldolgozások hiányában inkább csak sejtjük azt a sokrétű hatást, amit a különféle egyesületek a parasztság művelődésére gyakoroltak. A legtöbb egyesület keletkezése, tevékenysége és kimúlása is homályban rejtezik, s ha egyikről-másikról tudunk is valamit, az alig több néhány szavas híradásnál. "

4 Ezekből következik tehát: nagyobb figyelmet kell fordítanunk az olvasókörök működésének gazdasági,