Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Forgó Géza: A Makói Gazdasági Egyesület 110 éve

alkalmas mindenféle mezőgazdasági munkára, éppen úgy, mint kocsilónak s így a kisgazda igényeit a legteljesebb mértékben kielégíti." Mindennek bizonyítására a makói és környékbeli tenyésztők D'Orsay Olivér vezetésével országos szekértúrát szerveztek 1913 májusában. A huszonkét szekérből álló karavánban ott volt Milotay István, a Budapesti Hírlap tudósítója is, aki a járművekről így vélekedett: „Errefelé kocsinak nevezik ugyan őket, de inkább csak önérzetből, mert valóságban semmi sincs rajtuk a kocsi kényelméből. Könnyű, homokra való jármüvek rugó nélkül, minden porcikájukban finoman megvasalva, a szekér ölét vékony vesszőkassal bélelik ki, s külön akasztják bele a bőrülést. Hepe-hupás, vagy köves úton bizony derék kell ehhez a készséghez és agyvelő, amely a rázást bírja." Valóban az emberekkel több baj volt a 900 kilométeres út során mint a lovakkal, amelyek közül egy sem betegedett meg vagy dölt ki a Makó Hódmezővásárhely - Csongrád - Cegléd - Budapest - Székesfehérvár Keszthely - Kaposvár - Bonyhád - Baja - Szabadka - Szeged - Makó útvonalon. A háború és az azt követő román megszállás a legjobb lovaiktól fosztotta meg a makói tenyésztőket. Ennek ellenére a város a Horthy korban nemcsak hagymájáról, hanem lovairól is híres volt. Németországból, Svájcból az utódállamokból és a Szovjetunióból is voltak vásárlói a helyi tenyésztőknek. A háború és a forradalmak évei A háborús években a termelés folytonosságát kellett biztosítani és igyekeztek a hadbavonultak családtagjait segíteni. A háború közel 1000 halottja jórészt mind parasztember volt. A Tanácsköztársaság ideje alatt bezárták helyiségeit, miután azokat kifosztották. A bevezetett rekvirálásoknak a makói gazdák megpróbáltak ellenállni, amelynek eredményeként Vásárhelyi Kálmán népbiztost kihajították a Városháza ablakán. Ezt torolta meg a Makóra érkező Anocskai különítmény túszokat ejtve, majd a főváros féle vonatozva, Földeákon elfogták Návay Lajost is - az egyesület volt elnökét - és Kiskunfélegyházán kivégezték. A helyi gazdák örömmel fogadták Horthy Miklós 1920. augusztus 30-i látogatását, amikor az egyesület alelnöke, S. Bálint György fogadalmat tett, „hogy ha kell, a kapát a fegyverrel cseréli fel a makói földmíves nép."