Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Püspöki intelmek fogadtatása a makói plébánián a XIX. századi közepén

köznapokon ki-ki saját kívánsága szerint, szombaton, vasár- és ünnepnapokon a rájuk háruló kötelességből testületileg jönnek a koldusok a templomba, résztvesznek a miséken. A rászorultakról való gondoskodás a hívek alamizsnájából és a segítő személyek igénylésére a szegények pénztárából folyósított támogatásból áll. Az intézet épülete agyagtéglákból épült, és náddal van födve. Két szobát és köztük egy konyhát tartalmaz, továbbá egy helyiséget a fűtéshez szükséges szalma tartására. Közepes állapotban van. " A szegények említett pénztárát a templom gondnokával együtt a helyi pénztáros kezelte. 1859-ben a 6%-os kamatra kihelyezett tőke 2720 Ft volt. A másik dicséret all. pontban érte a makói egyházat. A püspök „ őszinte megnyugvással tapasztalta" az ifjúságnak a vallástudományban való előrehaladását és ezért, ahogy írja, „különleges tetszésünket fejezzük ki". A helyi iskolába 6 és 12 év között 1835-ben 670 gyerek járt. A káplánok hetente kétszer tartottak nekik hittanórát a Buda Királyi Nyomdában nyomott ún. kis és közepes katekizmusból. Ezen kívül a 2. osztályban tanítottak bibliai történeteket is. A gyerekek rendszeresen jártak szentmisére, a belső iskolában naponta, a külső iskolában pedig vasár- és ünnepnapon, de az oda járó tanulók is imádkoztak a tanítók vezetésével minden nap a Kálvária-kápolnában. A fiúkat tanították ministrálni. Ezeken túl gondjuk volt arra, hogy a Lele filiában élő iskoláskorúak is részesüljenek nagyböjt heteiben hitoktatásban. A katolikus gyermekek mind katolikus iskolába jártak. Itt azonban már javító szándékú megjegyzések is elhangzottak. A 13. pontban a püspök, jelentőségét a szentbeszédek elé helyezve, figyelemre méltó módon hangsúlyozza a hitoktatás fontosságát: „ Mivel a hitoktatási alkalmak, melyekben a hitnek és az erkölcsöknek alapvető igazságai a tanultság és a szónoki művészet minden nagyobb fölkészültsége nélkül világosan fejtetnek ki a jámbor nép fölemelése végett, mindenütt többet jelentenek, mint a szentbeszédek, melyeket a szónoki művészet szabályai szerint dolgoznak ki" - majd hozzáteszi: „ ezért a plébános semmiféle fáradtságot ne kíméljen, hogy a délutáni hitoktatási alkalmakra a gyermekeken kívül az ő szüleik és a mindkét nembeli serdültebb ifjúság is oda csalogattassék! " A dolog nem sikerült. Bár a jegyzőkönyv 1859-ben is megjegyzi: „A katolikusok az Isten és az Egyház parancsait buzgón megtartják. A szentbeszédeken, miséken délelőtt és a délutáni szertartásokon részt vesznek. Hétköznapokon, kiváltképp a szent nagyböjtben és az adventi rorátékra szívesen jönnek a templomba. A templomban nemcsak a lányok és asszonyok, de a férfiak is énekelnek. A böjtöknek és a megtartóztatásoknak rendelt napjait tisztességesen betartják... A plébános részint leírt, részint előre átgondolt beszédeket intéz a hívekhez. A beszédekhez azokat a szerzőket használja föl, akik a katalógusban a XVIII. szám alatt szerepelnek. A hitoktatásban fölhasználja a nagyobb Egri, valamint a Római Katekizmust. " Mindezek elle-