Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A szegedi németség asszimilációjának társadalmi indítékai

MARJANUCZ LÁSZLÓ A szegedi németség asszimilációjának társadalmi indítékai Mikszáth Kálmán írja Szeged városáról, hogy az árvíz utáni sikeres rekonstrukció a „magyarfaj életerejét" bizonyítja. Szeged széppé és polgárivá varázsolása többek között a város asszimilációs erejéből táplálkozott. Mikszáth ezt úgy fogalmazta meg: „hogy aki abba, - ti. Szegedre - bemegy mint német vagy rác, úgy jön ki belőle mint magyar ". Nem mindig volt ez így. Szegednek, az egyik „legmagyarabb városnak" egy századon keresztül erős küzdelmet kellett folytatnia magyarságának megtartásáért a szerb és német városi polgársággal szemben. Mi lehetett annak oka, hogy a 18. században még erősen nemzetiségi jellegű Szeged a 19. század közepére lényegében elmagyarosodott? Szegednek a németséggel való kapcsolata a kezdetekben erősen adminisztratív természetű volt: 1686-1718 között Szeged a Maros mellett húzódó határ miatt végvárrá lett, mely a bécsi udvar katonai igazgatása alatt állt. Németek voltak a kamarai tisztek, vámosok, harmincadosok, egyszóval a gazdasági és közigazgatási szakszemélyzet. A kereskedelmet ekkor szinte kizárólag a szerbek, míg az önkormányzati tisztviselői kart szerbek és magyarok alkották közösen. Teljeskörű városi kiváltságait 1718-ban kapta vissza, amikor megszűnt Szeged katonai-végvári jellege. Az adó, robot, vármunka és a katonai beszállástól való mentesség azonban csak a bécsi kormányszékek önkényének hiányát jelentette. Ám épp ez a lehetőség egyben vonzóvá is tette Szegedet a német telepesek szemében, amit az udvar a németesítés és katolizálás párhuzamos erőltetésével még fokozott is. Magyar telepeseket nem engedtek a városba, a reformátusokat - lényegében akatolikus magyarokat - kiűzték onnan. Ennek köszönhetően az idegenek száma jóval felülmúlta a bennszülött magyarokét, legalábbis a palánki városrészben, mely a 18. század közepétől többségi német és rác várossá alakult át. Ennek ellenére sem beszélhetünk Szeged törzsökös polgárságának a kihalásáról. A török alatt bár sokan elmenekültek vagy meghaltak, az egész város adófizető népességének kétharmadát még mindig a magyarság adta 1720-ban. Csak városrészenkénti reprezentációja módosult, amennyiben a régi gyökerű patrícius polgárság általános befolyása, a Palánkban pedig népessége is háttérbe szorult a 18. században. Az 1697. évi palánki telekfelmérés tartalmazta a városmag polgárcsaládjainak lajstromát (58 család), melyek között 4 német nevűt találtunk.