Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Adatok a hódmezővásárhelyi csizmadia mesterség történetéből

úrvacsorai poharat, ugyanannak díszes urasztali teritőt készíttettek (1825), az iskolai alapítványra 500 váltó forintot adtak, viszonzásul az egyház legényeiknek az orgona mellett külön helyet rendelt."

14 Az 1818-as céhszabályzat is meghatározta a mesterek és legények vallásos kötelezettségeit. Szigorú büntetés mellett kötelezte a céh tagjait az egyházi szertartásokon részt venni. A céh katolikus mestereinek és legényeinek az Úrnapi körmenetben a céh zászlója alatt kellett vonulni. Az 1823. július 5-i céhgyülés határozott arról, hogy a református és evangélikus mesternél dolgozó katolikus legények számára biztosítani kellett az ünnepeiken való részvételt, a munkaszünetet, böjti napokon a böjti eledelt, különben a legényt elvették a mestertől.

15 A céh tisztségviselőjének megválasztása (céhmester, alcéhmester, nótárius stb.) az év utolsó céhgyülésén történt. A tisztségviselők fizetését is a céhgyűlés határozta meg. Erre vonatkozóan az első adatunk 1770-ből van, amikor ugyanis „Liszkai János Cz. Mester Uram idejében végeztetet, h Cz. Mester Urunknak fizetése esztendeig legyen egy arany: az az körmöczi. Atya Mester Uramnak fizetése pedig: egy tallér az az 30 garas; Nótárius Úr: pedig 10 garas 30 kr." 1813. karácsony hava 27-én a fő céhmesternek 20 forint, a kis céhmesternek 10 forint, atyamesternek és nótáriusnak 6 forint fizetést határozott meg a céhgyűlés.

16 A városban dolgozó csizmadiák száma a következőképpen alakult: A létszámmal kapcsolatban csak megerősíteni tudom Forczek Zoltánt, aki a XIX. sz.-ra vonatkozóan megállapította, hogy egymáshoz egész közeli időpontokban egymástól eltérő adatok mutathatók ki. 7 A XVIII. sz. végére XIX. sz. első felére én is hasonló adateltéréssel találkoztam. A céhszervezet 1872-es megszüntetésével a csizmadiák céhe elsőként oszlatta föl önmagát és alakult át ipartársulattá 1872. május 30-án. „A céh vagyonának egy részét felosztották, a másik részét az újonnan alakuló társulatra ruházták. Ez utóbbit közhasznú iparcélokra, temetkezési segélyre és elszegényedett iparos társaik támogatására kívánták fordítani."

18 A XVI. századtól a múlt század végéig a csizmák legjellemzőbb eleme a ún. fordított-varrás. Gáborján Aliz kutatásaiból tudjuk (XVI. sz.-i szolnoki és egri ásatási leletek), hogy hódoltsági oszmán-török örökségről van szó. A 1701 - 1 1723 - 11 1729- 12 1737-8 1745-9 1788-42 1828-88 1828-88 1851 - 166 1856-232 1869- 160