Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Adatok a hódmezővásárhelyi csizmadia mesterség történetéből

fordított varrás a csizma és papucs talpának és felső részének összevarrási technikája: a kifordított szárat a talp visszájához erősítették. Két tűvel dolgoztak, úgy, hogy a talp járófelületét nem szúrták át, csak fél mélységig öltöttek a bőrbe. A saroknál a felső részt nem varrták a talphoz, hanem nyitva hagyták és a csizmát - kissé benedvesítve - ezen a nyíláson keresztül fordították a színére (fordítófa). Ez a technika csak egyetlen talpat engedett meg és nagyjából béleletlen szárat jelentett. Ha ez a talp elszakadt, igen nehéz volt még egyszer megtalpalni a csizmát, mert a szárnak újabb kifordítást kellett volna kiállnia. Ezt a vékony bőr nem tudta volna elviselni. Ezért inkább fejelték a fordított varrott csizmákat. Úgynevezett „ejtett fejűek" voltak ezek a csizmák, két oldalt varrottak, eléjük a láb „L" alakú formájához igazodott. Ezt a formát a mesterek úgy alakították ki, hogy nedvesen az ún. ványoló deszkához szögezték és egy hergelő nevű kézi szerszámmal is nyújtották. A csizma elejét 3-7 sima ráncba szedték. A fordított varrással készült csizmák sarkatlanok voltak ill. vaspatkó volt rajtuk, amit lakatos vagy kovács vert föl rá. A fordított-varrott csizma a nyitva hagyott saroknál kifelé hajlott rá a talpra és ahhoz kívül varrták. Ezt a varrást szokás volt díszes zsinórral fedni, ez volt az iplik.

19 A hódmezővásárhelyi csizmadiák korabeli munkáinak áttekintését kapjuk az 1743-as, az 1803-as és 1813-as piaci árszabásokból. Itt találjuk az előbb említett technikával készült csizmát is. „Egy pár leg első fára varrott kordovány csizma patkó és sinor nélkül". (Ára 2,28 Ft). Legelső árszabásunk alapján készítették tehén bőrből a csizmákat „hall siral készített tehénbürbül" első, második, harmadik fára; „vargák által hal sir nélkül készített bűrbül", valamint „hal sirral készítet borjú bürbül". Az asszonyok csizmája készült kordoványból, szattyánból valamint karmazsinból is. Az 1803-as árszabásban találkozunk először a „parasztcsizma" elnevezéssel. Tíz évvel később olvashatjuk: „Egy pár Kordovány Tsizma Selyem Zsinórral rojtal steklire, vagy obsetzra fzegekkel tsinotsan és jó bőrbül el kétzitve az első fára", amelynek ára 5 forint 30 krajcár volt.

20 Mind a stekli, mind az obsetz kifejezés Bálint Sándor szerint sarok jelentéssel bír.

21 Fölmerül a kérdés, hogy ez már jelentheti-e a sarkas csizma megjelenését, ami nyugati hatásra alakult ki és a szakemberek szerint későbbi időpontban.

22 Ez még további kutatást igényel. Mindhárom árszabás szerint készítettek a csizmadiák gyermekcsizmákat, valamint bakancsot, papucsot, topánkát. A múlt század második felében nyugati hatásra a csizma szárát hátul varrták össze. Az egyetlen darabból szabott szár tágítására már nem volt elegendő a kézi ványolódeszka, lassan áttértek a mesterek a ványológépek alkalmazására. Ún. ráncos sámfára húzták a nedves tori részű csizmát és minden ráncot spárgával kötöttek el, majd körül sima, azután harmonikás