Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Egy honfoglalás kori tárgy eredetéhez

(4. kép). A kurgánok észak-dél irányú sorban helyezkednek el. Hasonlóan a dél-oroszországi halommezőkhöz, itt is az alaptemetkezéseket alapvetően a rézkori jamnaja (okker-síros) kultúrához tartozó sírok képezték, de közel azonos számban tűntek fel az önálló kurgánokat is létrehozó szarmata temetkezések is. E halmokba utólag különböző keltezésű nomád sírokat ástak be. A 28. sz. kurgán 2. sz., ÉNY-DK tájolású kirabolt sírjában fejjel Ny felé fektetett férfi váza került feltárásra. A rablás ellenére a ránk maradt leletek (SILOV 1959. Risz. 60/9, 12, 20; 61/9, 12-16.) a tárgyalt kérdéskör szempontjából sokatmondóak: a sír betöltéséből vaszabla töredékei, a vázcsontok közül lapos, deltoid nyílhegy ill. továbbiak töredékei és egyéb vastöredékek, tokos lándzsacsúcs, tausírozott vas hüvelykoptató mellett egyszerű arany haj karika, aranyozott ezüst öntött övveret, honfoglalás kori típusú íj markolatcsontok, valamint a tárgyalt tegezfedél típusával még méretben is megegyező, vaspálcákhoz kapcsolódó csontlemez került elő (2.b. rajz). A leletegyüttest az ásató és publikáló régész ugyan az isz. IV-V. sz-ra keltezte, és késő szarmatának tartotta (SILOV 1959. 509.), de ezt a keltezést a honfoglaló magyar párhuzam ismeretében figyelmen kívül hagyhatjuk. Magam is csak 1988-ban figyeltem fel erre a közleményre, melynek további böngészése során kiderült, hogy a 12. kurgán 19. sírjában ugyancsak honfoglaló típusú körte alakú vaskengyelt (Risz. 67/9.), az 1. kurgán 7. temetkezésében pedig a szerző szerint szaltovói típusúnak nevezett (s általa a VIII—IX. sz-ra keltezett) öntött bronz díszekkel kivert övet találtak (Risz. 70.). Az utóbbi esetében egy, a honfoglaló magyar övekkel közel rokon leletről van szó. (A csat és a szíjvég akár a Szeged-vidéki anyagból is előkerülhetett volna, ugyanez vonatkozik az övdíszekre is, kivéve a madárszárny alakú véreteket.) Az 1994. évi (OTKA keretből végzett) oroszországi tanulmányutam során a pétervári Ermitázsban őrzött leletek autopsziés vizsgálata csak megerősítette meggyőződésem, miszerint a kalinovkai leletek szoros rokonságban állnak a Kárpát-medencei X. sz-i leletanyaggal. A már említett széles csontlemez természetesen nem íjcsont a hozzározsdásodott nyílhegyekkel, ahogy azt az ásató vélte, hanem a publikációban rajzon is közölt (Risz. 61/16.) keskeny lemezkével együtt, mely utóbbi az algyőihez hasonlóan derékszögben tapadt a széles lemez alsó hosszanti oldalához, nyíltegez zárószerkezetének része lehetett. Az utóbbi feltételezését nemcsak a régészeti párhuzamok, hanem a sírból előkerült, a közleményben apró vastöredékekként szerepelt (ott rajzban nem közölt), egyértelműen tegezpálcák töredékeiként meghatározható vastöredékek is igazolják (5. kép).

6 A X. századi magyarság régészeti hagyatékával való kapcsolatot megerősíti a sírból előkerült övveret is, mely ugyan nem általános típus a honfoglaló magyar leletanyagban, de közel áll a karancslapujtői típushoz; mely utóbbinak Dienes István tette közzé keleti párhuzamát (DIENES 1964).